Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Lukács 24,1-35

A SZERETET legyőzi a nehézségeket. „Kora reggel" volt, amikor azok a kedves nők a sírhoz vették útjukat, hogy elvégezzék azokat a szolgálatokat, amelyeket szeretetük eltervezett. Még sötét volt (Jn 20,1). Ott volt azonban a „kő" problémája, amit le kellett győzniük, de azért eljöttek. Úgy találták, hogy ez a probléma megoldódott, beléptek a sírba, és látták, hogy a vászonlepedők még ott vannak, de a test nincsen. Isten két követe volt ott, hogy beszéljen velük és gyengéden megfeddje őket, hogy miért keresik „a holtak között az élőt". Az angyalok ezután emlékeztették őket, hogy Uruk megmondta nekik, hogy ez fog történni. Gondolatuk, úgy látszik, ez volt: „Mivel Jézus mondta, bizonyára így van." Az asszonyok emlékeztek, és szívükben új reménységgel telve visszamentek Jeruzsálembe. Sajnos, „szavuk csak üres beszédnek látszott azok (a tanítványok) előtt; és nem hittek nékik" (Lk 24,11). Péter elfutott, hogy megnézze, csodálkozott, de nem volt teljesen meggyőződve.

Az Úr azt akarja, hogy tudjuk, Ő él. Érdekes, hogy két meg nem nevezett tanítványt választott (talán férj és feleség voltak?) külön megjelenéshez a hét első napján. Szomorú szívük előtt megnyitotta az írásokat (27. 32. v.). Leon Morris mondja: „Talán ne úgy értsük ezt, mint a számos bizonyító szöveg egyikét, hanem inkább úgy, mint amely azt mutatja be, hogy az Ószövetségen következetes isteni szándék vonul végig, egy olyan cél, amelynek a vége a keresztet jelenti, és azt kell jelentenie."

Ez hosszú séta volt, mintegy 12 km, de miközben együtt mentek, minden fáradtságuk és reményvesztettségük elmúlt, és szívük fellelkesedett. Az idegen bement velük vacsorázni, és átvéve a házigazda szerepét, megtörte a kenyeret és nekik adta. A tanítványok felismerték ezt a cselekedetet, és lehet, hogy meglátták a szegek helyét a kezén - aztán pedig Ő eltűnt. Most mit tegyenek? Ilyen újsággal vissza kell menniük újra azon a 12 km-en a sötét éjszakában, hogy elmondják a többieknek: „Feltámadott!" Megérkezésükkor örvendező szívekkel találkoztak, és a feltámadás híreivel köszöntötték őket. Többek között azt hallották, hogy „az Úr... megjelent Simonnak!" Igen, Péternek személyesen megjelent az Úr, Akit megtagadott. Törhetjük a fejünket, hogy miről beszéltek. Milyen csodálatos szeretetet mutatott az Úr Simon iránt!