AZ ERŐTLEN ember meggyógyítása a harmadik jel az evangéliumban. A 2. fejezet úgy mutatta be Krisztust, mint a teremtés Urát, amikor a vizet borrá változtatta; a 4. fejezet úgy mutatta, mint a tér Urát, amikor a nemes ember fiát meggyógyította. Az 5. fejezet elején úgy látjuk, mint az idő Urát, mert 38 év nem jelentett nehézséget Krisztusnak, amikor meggyógyította a férfit a medencénél (5., 9. v.). Lehet fiatal (4,46) vagy öreg (5,5), Krisztusnak megvan a képessége, hogy megfeleljen a szükségnek. Szombatnap volt, amikor a férfit meggyógyította, és ez azt eredményezte, hogy a zsidók üldözni kezdték Jézust. Amikor az Úr azt mondta, hogy „az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom" (17. v.), a zsidók még inkább megpróbálták megölni; nemcsak azért, mert véleményük szerint megtörte a szombatot, hanem mert Istent saját Atyjának nevezte, és ezzel egyenlővé tette magát Istennel. Az Úr válaszolt nekik, és bebizonyította, hogy egyenlő Istennel:
Munkában - „Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, ... ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi" (19. v.).
Ismeretben - „Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, amiket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok" (20. v.).
A halottak feltámasztásban - „Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít" (21. v.; a 28-29. v. is.).
Ítéletben - „Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta" (22. v.; a 27. v. is).
Tiszteletben - „Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt" (23. v.).
Megújításban - „Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre" (24. v.).
Létezés önmagában - „Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában" (26. v.).
A zsidóknak igazuk volt megfigyeléseikben, de tévedtek hitetlenségükben. A Fiú semmit sem tett és tanított magától (19., 30. v.; 8,28; 12,49). Az egyetlen cselekedet, amiről azt állította, hogy az Övé volt, hogy letette az életét (10,18).