Skip to main content

04.20 Imádat és bizonyságtétel

OLVASNIVALÓ: 
János 12,1-19

A KERESZT már nagyon közel volt az Úrhoz, amikor Betániába visszatért. A vacsoránál Mária elővett egy nagyon drága kenetet, és megkente az Ő lábát. Hajával törölte meg a lábát és a ház megtelt a kenet illatával. Mária odaadása Krisztus iránt olyan nagy volt, hogy nem tétovázott megkenni Őt olyasmivel, ami tekintélyes értéket képviselt Ekkor mások is felismerték, mennyire imádja Krisztust. Felfigyelnek-e mások annak jó illatára, ahogyan én imádom Őt? Márta dolgozott Krisztusért, Lázár várakozott Krisztussal, Mária pedig imádta Krisztust. Jellemeznek-e engem ezek a vonások? Mária cselekvése sokba került (3. v.), kritizálták (5. v), de Krisztus méltányolta (7). Máriát gyakran lehetett látni Krisztus lábánál. Egy kedvező alkalommal (Lk 11,38-41) az Ő lábainál ült, és hallgatta a beszédét. A Jn 11,28-32-ben a csapás körülményei között a lábához borult. A Jn 12,3-ban megkente az Úr lábát egy titokzatos jelenetben, amely Jézus szenvedésére utalt. Mária példája arra tanít, hogy akár jólétet élvezünk, akár csapás ér bennünket, vagy nagy titokkal találjuk szembe magunkat, „az Ő lábánál" legyünk (11,32).

Lázár igazán hitt Krisztusban. Társa volt a vacsoránál (2. v ), és az emberek figyelmét Krisztusra irányította (9.17-18. v ). Ő is veszélynek tette ki magát az Úrral való közössége miatt (10. v.). Hasonlítsuk össze a 2Tim 3,12-vel!

2Tim 3.12 De mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözni fogják. 

Ez a szakasz Krisztus diadalmas bevonulásáról szól Jeruzsálembe (12-13. v.), amelyet figyelemre méltó alázattal (14. v.) és a Zak 9,9 próféciáját beteljesítve hajtott végre. A tanítványok ekkor nem értették meg ennek teljes jelentőségét (16. v.). A mennybemenetel értette meg velük az Úr felségjogát - bárcsak ugyanezt tenné velünk is! Figyeljük meg a 16. versben az „ezeket" szó ismételt említését.

A szakasz a vezetők kétségbeesésével fejeződik be (19. v.). Úgy érezték, hogy Krisztus népszerűségre tesz szert. Milyen kevéssé értették meg Isten szándékait (23. v.)!

A tanítványok nem fogták fel ekkor azoknak a napoknak nagy jelentőségű eseményeit. János is csak akkor értette meg „ezeket, amikor visszaemlékezett (16. v.) Bárcsak mi is növekednénk Krisztusnak és eredményeinek értékelésében!