AZ ÜNNEPEN jelenlévők között voltak bizonyos görögök, akik Filephez mentek olyan igénnyel, hogy interjút kaphassanak Krisztustól. Milyen ragyogó kívánság volt ez - „Uram, látni akarjuk Jézust." (21. v.). Nekünk, mint Krisztus szolgáinak, nem szabad elfelednünk, hogy Ő az, Akire az embereknek valójában szükségük van - nem elképzelésekre vagy jó tanácsokra, hanem a Jézussal kapcsolatos jó hírekre! Filep András támogatását igényelte, hogy Krisztushoz menjen. András mindig kész volt rá, hogy valakit Krisztushoz vezessen. Igazi keresztyén misszionárius volt - az első otthoni misszionárius; az első gyermek-misszionárius (6,8-9); az első idegen-misszionárius (21-22. v.). Andrásnak mindig volt ideje és türelme ahhoz, hogy meghallja az érdeklődést, még gyermekektől és idegenektől is.
Mennyire helyénvaló, hogy az Úr ekkor a földbe esett gabonamagról beszél, amely meghal azért, hogy sok gyümölcsöt hozhasson (24. v.). Beszél hamarosan elközelgő haláláról is, amely mindenkit vonzani fog őhozzá (32. v.). Ismét jelezte halálának módját is (33. v.; lásd: Fil 2,8). Krisztus felségjoga áldozata által van. János még ebben a sötét órában is újra hangsúlyozza az Úrnak hamarosan bekövetkező halálával kapcsolatban Krisztus lényegi istenségét, rámutatva, hogy Ézsaiás látta az Ő dicsőségét, és beszélt Őróla (41. v.; Ézs 6,1-10).
Az Úr azt mondta, hogy aki őbenne hisz, az Istenben hisz (44. v), és aki Őt látja, azt látja, Aki elküldte Őt (45. v.; 14,9). Azért jött, hogy megtartson (47. v.), de ha Őt elutasítják az emberek, Istent utasítják el és ítélettel néznek szembe (46-48. v.).
A 37. versben az emberi történelem egyik nagy tragédiája van feljegyezve: „És noha ő ennyi jelt tett előttük, mégsem hittek őbenne." Mindama előnyök ellenére, amit a közelség, a látás, a hallás, a megfigyelés és a beszélgetés jelentett ezeknek az embereknek, „mégsem hittek őbenne". Az Úr később valójában azt mondta, hogy a látás nem jelentett hitet, de a hit látást jelentett, (20,29). Hála legyen Istennek, hogy a hívő ember érti, hogy az Úr megfordítja az emberi ítéletet.
Az 5-12. fejezetben az Úr hatalma volt a vita tárgya. Ezzel szemben láttuk őt, mint az élet forrását (5. fej.); az élet fenntartóját (6. fej.); az igazság forrását (7. fej.); a világosság forrását (8-9. fej.); valamint a szeretet forrását (10-12. fej.).