JÉZUS az előző fejezetben háborgott lélekben (12,27), most pedig nyugtalankodott szellemben (21. v.) lényének legfelső birodalmában. Következésképpen a szomorúság, amelyet érzett, erősebbnek bizonyult. Az ok az áruló jelenléte. Nem harag volt, amellyel Júdást szemlélte, hanem fájdalom annak a szerencsétlenségnek láttán, amelyet a veszedelem fia önmagára zúdított. Az Úr sohasem feddte meg vagy távolította el. Amikor végül Júdás elhagyta a társaságot, azt önszántából tette. Júdás árulása azonban nem lepte meg Krisztust. Előre ki volt jelentve a zsoltárokban. Jézus pedig ismerte Júdás jellemét, amikor kiválasztotta (18. v ). Arra a kijelentésére, hogy áruló van közöttük, Júdásnak el kellett volna vörösödnie, de úgy tűnik, nem mutatott bűntudatot. A többi tanítvány nem gyanakodott rá még akkor sem, amikor kiment. Azt gondolták, azért megy, hogy vegyen vagy adjon valamit, amikor valójában azért ment, hogy eladjon és kapjon. Az Urat eladva önmagát adta el, és az a kis összeg, amelyet ezért kapott, jelentéktelen volt ahhoz az árhoz képest, amit szellemileg fizetett érte. Kiment az „éjszakába" (30. v.), később pedig az örök éjszakába. Ha a kijelentés (21. v.) nem tudta őt visszatartani a romlás ösvényétől, az ott maradottakra más hatást gyakorolt: a szív vizsgálatát eredményezte. A feszült légkörben tettek és nem szavak uralkodtak; még Péter is hallgatott, és Jánosnak intett (22-23. v.). Ha az úrvacsora nem került bevezetésre addig, amíg Júdás el nem távozott, akkor a szívvizsgálás előre jelezte az önvizsgálatra vonatkozó figyelmeztetést, amelyet az 1Kor 11,28 tartalmaz.
Júdás távozása után Krisztus szívfájdalma dicsőséges gondolatoknak adott utat. Megdicsőült Lázár halálában (11,4), de most saját halálában dicsőült meg. Az Emberfia, elfogadva az áruláson keresztüli halált („amit cselekszel, hamar cselekedjed" - 27. v.), eljutott a dicsőségre ott és akkor (31. v.). A 32. versben szereplő dicsőség azonban jövőbeli, a feltámadásra utal, amely hamarosan megtörténik. Dicsőségére gondolva nem felejttette el azokat, akiket elhagyni készült. Eddig Őrá támaszkodtak; most már egymásra kell támaszkodniuk szeretet által. Ez, és nem más fogja őket jellemezni, mint az Ő tanítványait. Péter a tanítványságát azzal akarta jelezni, hogy meghal Krisztusért, de hamarosan megtanulta, hogy mennyire gyenge, és hogy először Krisztusnak kell letennie az életét őérte.
1Kor 11.28 Vizsgálja meg azért az ember magát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a pohárból,