Skip to main content

04.28 A Szent Szellem és a hívő ember

OLVASNIVALÓ: 
János 16,12-33

AZT a „még sok mondani"-valót, amit nem mondhatott el a tanítványoknak akkor, elmondta nekik később a Szent Szellem által. Hogy az Úr lesz, aki beszél hozzájuk, a Szellemre vonatkozó következő megállapításokkal erősítette meg: „mert nem ő magától szól" (13. v.); „mert az enyémből vesz" (14-15. v.). A hívővel kapcsolatosan a Szellem munkája háromszoros; elvezeti az igazságra (13. v.); megjelenti Krisztus dicsőségét (14. v.); megjelenti az eljövendő dolgokat (13. v.). A Szellem „vezetése" feltételezi a hívő részéről a hajlandóságot arra, hogy Ő vezesse. Az igazságra való elvezetés annak egészét és nem valamilyen részét jelenti, amelyben a tanítványnak járnia kell. Az igazság ismerete nem elegendő (3Jn 4). A Szellem Krisztust úgy dicsőíti, hogy jobban ismeretessé teszi Őt. Az a szó, hogy „megjelenti" (Karoli), amely a 13., 14., és 15. vers végén fordul elő, azt akarja mondani, hogy kijelenti (Karoli2011). Ahol vágy mutatkozik az Úr megismerésére, a Szellem készségesen reagál rá, hogy teljesítse. János mennyei jelenéseit nem lehet kizárni az eljövendő dolgokból, amelyeket ki fog jelenteni, mivel a könyv negyedik fejezetétől kezdve eljövendő események vannak benne.

Az Úr kétszer említette, hogy „egy kevés idő" (16. v.). Ez megzavarta a tanítványokat (18. v.). Az első, amely alatt továbbra is látták Őt fizikai értelemben, halálával véget ért; a második a feltámadásig és a mennybemenetelig tartott, amikor is meg fogják Őt látni szellemileg, és szomorúságuk örömre változik (20. v.). A szülés fájdalmas vajúdása egy új megtapasztalás örömét hozza majd el, amelytől senki sem foszthatja meg őket (21.22. v.). Ezt az örömöt még egy másik áldás fogja teljessé tenni: a meghallgatott imádság (24. v.). Pünkösdkor a „példázatokban" szólásra nem lesz többé szükség; a tanítványok eljutnak az Atya szellemi megértésére, és ez nagyobb bátorságot ad nekik az imában (25-27. v.). A 29. vers megállapítását tájékozatlanságból mondták, és a 30. vers vallomása mutatta meg, hogy a megértés korlátozott volt. Jézus ezt mondta: „kijöttem az Atyától" (28. v.), hordozva az Ő isteni természetét; ők ezt mondták: „az Istentől jöttél ki" (30. v.), csak isteni küldetést értve alatta. A szétoszolás (32. v.) bizonyította ismeretük gyenge voltát; hiányosságuk ellenére azonban az Úr biztosítja őket győzelméről (33. v.).

3Jn 1. 4 Nincs annál nagyobb örömem, mint amikor hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.