Skip to main content

04.30 Az árulás, letartóztatás es kihallgatások

OLVASNIVALÓ: 
János 18,1-40

JÁNOS EVANGÉLIUMÁT a szellemi evangéliumnak nevezték. A tények, amelyeket János feljegyez, szellemi igazságokat fejeznek ki, és ezt látjuk még a szenvedéstörténet kezelésében is. Az égőáldozat egyik fő jellegzetessége volt (3Móz 1) az áldozat önkéntessége, kiábrázolva Krisztust, aki „önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek" (Zsid 9,14). Ez az a szempont, amelyet János a beszámolójában bemutat. Az Úr azért ment a kertbe, mert „ismerte pedig azt a helyet Júdás is", nem azért, hogy elrejtőzzön, hanem hogy elérhető legyen a letartóztatáshoz. Tudta, hogy a bekövetkezendő eseményeknek az isteni terv szerint kell zajlaniuk; ezért „előre ment" ellenségeihez (4. v). Kétszer mondja, hogy „én vagyok" (5., 8. v.); először, hogy azonosítsa magát, másodszor pedig, hogy sürgesse őket küldetésük végrehajtásában, amelyet nem tudtak volna elvégezni az Ő hozzájárulása nélkül, valamint hogy biztosítsa tanítványai biztonságos eltávozását. Péter megrovása, a pohár megemlítése (11. v.), valamint a Pilátusnak tett megállapítás (36. v.) feltárja Krisztus szenvedéseinek önkéntes jellegét. Ezeknek a dolgoknak a láttán a 12., 24. versekben olvasható megkötözés szükségtelen volt.

Úgy látszik, hogy Péter akkor tagadta meg, amikor a vallási kihallgatások folytak Annás és Kajafás előtt (12-27. v.). Ha Péter bement volna Jánossal a tárgyalóterembe ahelyett, hogy kint időzött az együtt nem érző tömeggel, akkor nem zaklatták volna. Eközben bent az Urat tanítványai és tanítása felől faggatták (19. v.). Válasza tanítására összpontosult, nem pedig tanítványaira, akik közül a legtöbben elmenekültek, és egyikük ott kívül éppen megtagadta. János jelen van a kihallgatáson, és végig hűséges marad.

A polgári kihallgatás Pilátus előtt a 28. verssel kezdődik, és a 19,16-tal fejeződik be. Krisztus személyének fensége uralja a jelenetet (34-37. v.). A vizsgálat alatt lévő igazi személy nem Krisztus, hanem Pilátus, akinek kiderül szellemi közömbössége (35., 38. v.), valamint erkölcsi gyengesége (39. v.). A vallásos képmutatók, akik megtagadták, hogy belépjenek Pilátus csarnokába az elkezdődő ünnep miatt (28. v.), megfeledkeztek a szív belső szennyéről, amely a bűntelen Úr halálát követelte (29-32. v.). Nem átallottak egy rablót választani (40. v.) ahelyett, Aki nem cselekedett hamisságot (Ézs 53,9).