JÁNOS NÉGY esetet választ ki, hogy bemutassa azokat a különböző módokat, ahogyan a feltámadásban való hit megvalósult. Az első példa maga János, aki elsőnek érkezett a sírbolthoz (4. v.), de másodiknak lépett be. Péter ment be először, és megszemlélte a halotti ruhaneműk gondos elrendezését. Ez bizonyítéka volt annak, hogy a testet nem lopták el. János belépve felfogta annak jelentőségét, amit látott, és hitt (8. v.); ezt Péterről nem lehetett elmondani. János számára a vászonnemük a feltámadás jelei voltak. Ha a tanítványok ismerték volna a Szentírást (például a Zsolt 16,10-et), a feltámadás nem lett volna számukra meglepetés, hanem előre várt tény. János számára legalábbis ekkor a hit kérdése volt. De hamarosan téma lett ez számukra azzal, hogy az Úr megjelent nekik.
A következő példa Mária (11-18. v.), aki hét démontól szabadult meg (Lk 8,2). Ő nemcsak abban volt első, hogy megvigye a hírt a nyitott sírról (1-2. v.), hanem abban is, hogy ő látta meg először a feltámadott Urat. A szeretet, amely tanúként állította a Golgota szívet tépő jelenetéhez, a sír mellett tartotta, ahol mélységes fájdalmát könnyekkel fejezte ki (Jn 20,11). Az angyalok jelenlétének meg kellett volna nyugtatnia, hogy semmilyen szerencsétlenség nem történhetett a testtel ilyen kíséret mellett (Zsolt 91,11); de csak az, Akit ő úgy szólított, hogy „Uram" Jn 20,13), csillapíthatta le a szomorúságát. Ilyen odaadás nem maradhatott jutalom nélkül; Akit kertésznek hitt, nevén szólította, ő pedig azonnal felismerte, ahogyan minden juh felismeri a pásztor hangját (10,3-4).
A harmadik eset este történt, amikor az Úr eljött és megállt a tanítványok között, akik zárt ajtók mögött gyűltek össze (19-25. v.). A feltámadás bizonyítékaként megmutatatta nekik a kezét és az oldalát. János az oldalát említi, és nem a lábát, mert az oldalának az átdöfése mély hatást gyakorolt rá, mint szemtanúra.
Az utolsó példa Tamásé, aki jelen volt, amikor Jézus újra megjelent egy héttel később. Hitre jutott, amikor lehetőséget kapott a vizsgálatra pontosan úgy, ahogyan javasolta. A vallomás, hogy „én Uram és én Istenem", a hit csúcspontja, és az a cél, ahova János egész evangéliuma el akart vezetni (28-31. v.).
Zsolt 16. 10 Mert nem hagyod lelkemet a sírba jutni, nem engeded, hogy szented rothadást lásson.
Zsolt 91. 11 Mert azt parancsolta felőled angyalainak, hogy őrizzenek téged minden utadon.
Jn 20. 28 Tamás pedig azt mondta neki: Én Uram és én Istenem! 29 Jézus pedig így válaszolt: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek. 30 Sok más jelt is tett Jézus a tanítványok szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. 31 Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és ebben a hitben életetek legyen az ő nevében.