Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
János 21,1-25

JÁNOS AZT állította: írásának az volt a célja, hogy hitre vezesse az embereket az isteni Krisztusban (20,30-31). Hogy ezt a célt elérje, nyolc csodát választott ki azok közül, amelyeket Jézus cselekedett, az utolsót a 21,1-14-ben jegyezte fel. A csodákat jeleknek nevezi, mert mélyebb dolgokat jelentenek. Ezek az Istenség megnyilvánulásai, és minthogy Jézus a Krisztus, ezek a messiási királyság előképei. Az örök életre vonatkozó tanulságokat is tartalmaznak. Az első jel alkalmával megmutatta dicsőségét a víz borrá változtatásában; most, a feltámadott életben a halfogással jelentette ki magát (Jn 21,1 21,14. v.). János vette észre, hogy a parton lévő idegen az Úr (7. v.). Péter cselekvése János megjegyzésének eredménye volt, nem személyes felismerésből történt. A messiási küldetéssel kapcsolatban megfigyelhetjük, hogy a Galileai-tenger itt Tibériás tengerének van nevezve Tibériusz császárról, és ez azokra a pogány nemzetekre utal, amelyek közül lesz még egy nagy összegyűjtés a millenniumi áldáshoz. Ami az örök életre vonatkozó tanítást illeti, megtanulhatjuk, hogy az a szolgálat élete. Az, hogy Péter saját hajlandóságából elmegy halászni, másokat is befolyásolva, eredménytelenséghez vezet, de amikor az Úr irányítja a munkát, pozitív eredmények vannak. Jézus megállása reggel a parton, a fogás partra húzása, valamint a halak megszámlálása előre bemutatja a Krisztus ítélőszékénél végzett szolgálatot. Péter helyreállítása, amely ezután következik, azokat a feltételeket hangsúlyozza, amelyektől a szolgálat függ, mégpedig a Krisztus iránti szeretetet (15-17. v.), és a teljes átadást Isten akaratának (18-19. v.). Az Úr háromszor kérdezte meg Pétertől, hogy „szeretsz-e engem?", amely Péter háromszoros tagadásának felel meg. Először másokkal való összehasonlításban kérdezett rá a szeretetére: „jobban... ezeknél?"; másodszor egyedül az Úr iránti szeretetére; harmadszor szeretetének valóságos voltára. Péter, miután megtudta, hogy az ő vége mártíromság lesz, rákérdezett Jánosra. A válasz emlékeztette az Úr szuverenitására szolgái felett. János szolgálata nem tartozott Péterre (20-22. v.). Az Úr, Aki szolgálatunkat irányítja (1-14. v.) és szeretetünket igényli (15-17 v.), sorsunkat is meghatározza (18-25. v.).

Mi nem ismerjük a könyvek végtelenségének tartalmát, amelyeket írni lehetett volna erről a Szent Életről (25. v.), de az Atya ismeri, gondosan értékes emlékeket formálva örök korszakokra.