Skip to main content

05.07 Egy sánta meggyógyul

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 3,1-26

PÜNKÖSDKOR AZ Úr kimutatta érdeklődését Izrael nemzete iránt. Most kinyilvánítja az apostolokon keresztül az egyének iránti szánakozását. Az esemény két szakaszban van bemutatva: a csodában (1-11. v.) és az üzenetben (12-26. v.).

Maga a csoda hármas jelentőségű. Először hitelesíti az apostolokat, és ráteszi az isteni hozzájárulás pecsétjét az Úr Jézusról mondott bizonyságtételükre. Maga az Üdvözítő úgy beszélt cselekedeteiről, mint annak bizonyítékáról, hogy kicsoda Ő (Jn 5,36), és hasonlóképpen apostolai is tehettek „csodákat és jeleket" (ApCsel 2,43), ami a saját meghatalmazásukat jelentette.

Másodszor dicsőséget hoz az Úr Jézusnak (13-16. v.), mert Péter rámutat, hogy az apostoloknak nem maguktól volt hatalmuk (12. v.). Itt van a különbség az evangéliumokban történt csodák között, és azok között, amelyeket az Apostolok Cselekedeteiben látunk. Az Üdvözítő maga cselekedte (Mk 2,10-11), de az apostolok az ő nevében hajtották végre azokat (ApCsel 3,16; 4,10). Így minden dicsőség a mennybe ment Urat illeti. Beszédében Péter hangsúlyozza azt az ellentétet, amely Jézusnak az ember általi és Isten általi értékelése között van. Az emberek kiszolgáltatták és megtagadták a tökéletes Szolgát, de Isten megdicsőítette (13. v.). Az emberek előnyben részesítettek egy gyilkost a Szenttel és Igazzal szemben (14. v.), és megölték az élet igazi Fejedelmét (15. v.). Isten azonban megfordította ítéletüket azáltal, hogy feltámasztotta Őt a halálból. Ez olyan tény volt, amelyet apostoli szemtanúk bizonyítottak, valamint az a csoda, amelyet az Ő nevében tettek (15- 16. v.). Ráadásul az Üdvözítő az ószövetségi próféciák fókuszában áll (18. v.), Ő a messiási áldások forrása (19-21. v.), és a Mózeshez hasonló próféta (22-23. v.). Röviden, Ő a rég várt Messiás, akit az Atya azért küldött, hogy legyőzze a bűnt (25-26. v.). Mennyire találó, hogy mindez a Salamon tornácában történt, ahol a zsidók korábban az Úr Messiás voltának bizonyítását követelték (Jn 10,23-25). A bizonyíték, egy meggyógyult ember, most mindenki számára világosan látható volt.

Végül, a csoda az üdvösséget illusztrálja. A sánta születésétől fogva tehetetlen volt (2. v.); és azonnal meggyógyult (7. v.). Ép lett (16. v.) Krisztus hatalma által (6. v.); az övé lett hit által (16). Az ilyen szabadulás természetesen örömmel és imádattal jár (8. v.). Nem kellene-e nekünk mindnyájunknak, akik megszabadultunk a bűntől, még buzgóbban dicsőítenünk az Üdvözítőt?