Skip to main content

05.09 Az ellenség támad

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 5,1-42

SOHASE FELEDJÜK el, hogy ravasz ellenséggel kell harcolnunk. Ez a fejezet tartalmazza az Apostolok Cselekedeteiben az első utalást a Sátánra (3. v.), mert ahol Isten munkálkodik, ott az ördög elhinti a gyűlölet, megoszlás és ellenségeskedés magvait az igazsággal szemben. A 4. fejezetben sikertelenül kísérelte meg, hogy elbátortalanítsa az apostolokat a hivatalos megfélemlítés segítségével (4,18-20). Most két új taktikával áll elő: a gyülekezeten belüli korrupcióval (ApCsel 5,1-16), valamint kívülről jövő üldözéssel (17-42. v.).

Lukács alkalmanként megszakítja elbeszélését a korai gyülekezeti gyakorlat érdeklődésre számot tartó összefoglalásával, ahogyan a 2,41-47-ben és 4,32-37-ben. Ebből az utóbbiból megtudjuk, hogy a közösséget a jeruzsálemi gyülekezetben annyira komolyan vették, hogy egyes hívők eladták vagyonukat, és árát odaadták a közösségnek a szegényebb szentek megsegítésére. A keresztyén szeretetnek ez az önkéntes megnyilvánulása vált az ördög célpontjává. Barnabás önzetlen akciója (4,36-37) egy Sátán által ösztönzött utánzást váltott ki Anániás és Safira részéről. Bűnük a szándékos csalás volt: kísérlet, hogy olyan elismerésre tegyenek szert, amely bőkezűbbnek mutatja őket, mint amilyenek valójában voltak. Az ítélet gyors és biztos, mert Istennek meg kell mutatnia, hogy Gyülekezete, amely csak mostanában keletkezett, az embereknek olyan szent társasága, ahol a bűnt nem lehet megtűrni (1Kor 3,17). Szellemi fegyelem jellemzi azt a gyülekezetet, ahol az Úr nevét tisztelik. Anániás és Safira komoly példája arra emlékeztessen bennünket, hogy a közösség szent kiváltság, amelyet nem lehet könnyelműen venni.

A támadás második vonala fizikai büntetést foglal magában (40. v.). De az erőszak nem állíthatja meg az apostolokat; hiszen ők olyan sok megerősítést kaptak küldetésüket illetően csodálatos jelekben (12-16), angyali megszabadításban (19-20. v.) és a Szent Szellem személyes segítségében (32. v.). Tehát megveretésük ellenére még nagyobb örömmel és lendülettel tettek bizonyságot (41-42. v.). Mi is ilyen örömmel hirdetjük az evangéliumot?

A Sátán mindegyik támadását áldásra fordította Isten, Akié a teljes ellenőrzés. A Gyülekezet megrontásának kísérlete a szentség megtanulásához és a létszám növekedéséhez vezetett (11-14. v.). A kísérlet, hogy elhallgattassák az Úr követeit, a munka örvendező folytatását eredményezte (41-42. v.). „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róm 8,31).