Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 9,1-22

A KEGYELEM csodája a damaszkuszi úton fordulópont, nem csupán Pál életében (1Tim 1,12-15), hanem magában az Apostolok Cselekedeteiben is, mert Istennek a pogányokhoz küldött külön követének elhívását és felkészítését jelenti. Mivel később az az apostol lesz, akire a Gyülekezettel kapcsolatos igazság különösképpen rá van bízva (Ef 3,3-9). Helyes, hogy az ő megtérését összekapcsoljuk néhány alapvető tanulsággal ebben a tárgykörben.

Az első számú tanulság Krisztus személyét, a Gyülekezet élő Urát foglalja magában (3-5.20.22. v.). Az, aki üldözte a keresztyéneket a Názáreti imádásáért, rádöbben, hogy tévedett: hogy a mennyei dicsőségből beszélő Valaki maga Jahveh, aki Jézusként azonosítja magát, akit Pál gyűlölt! Ennek a megtapasztalásnak az alapján Pál a feltámadás utolsó tanújaként jelöli meg magát (1Kor 15,8), ami egyben igazi apostolságának is a bizonyítéka (9,1). De ha Pál látja az Úr dicsőségét, akkor felfedezi saját felelősségét is, mert a Gyülekezet sorsa a földön a szolgálat és a szenvedés (ApCsel 9,15-16). Az ő átállása azt jelenti, hogy ő is részese lesz Krisztus gyalázatának: ahogyan a Mester ösvénye a szenvedés útja volt, melyet dicsőség követett, ugyanolyan a szolgáké is (1Pt 1,11; 4,13; Róm 8,18).

Mégis, ezt a súlyos igazságot elviselhetővé tette egy másik: Krisztusnak és népének az egysége. A Gyülekezet élete magának az Úr Jézusnak az élete, ezért a hívők üldözése a földön a mennyben lévő Krisztust érinti, mert Istennek minden gyermeke az Ő Testének tagja (ApCsel 9,4; Ef 5,29-30). Milyen vigasztaló, hogy ismerhetjük az Úr gyengéd együttérzését mindennel kapcsolatban, amit elviselhetünk érte!

Végül, de nem utolsó sorban, Pál gyakorlati leckét kap a Gyülekezet szeretetéből (6,17-19). Noha az Úr utasíthatta volna Pált az úton a továbbiakra vonatkozóan is, ehelyett azonban kiválaszt egy alázatos damaszkuszi hívőt, Anániást (10-12). A keresztyén szeretet összekötő ereje ezáltal hangsúlyt kap, mert Pált kegyelmesen meggyógyította és kiszolgálta azoknak egyike, akiknek elpusztítására jött. Nem meglepő tehát, hogy siet azonosulni a damaszkuszi gyülekezettel (19. v.). Ha ilyen szerető érdeklődéssel fordulnánk hívő társaink felé, akkor a mi gyülekezetünk is virágozna.

1Pt 1. 11 nyomozva, hogy melyik vagy milyen időre jelentette azt ki Krisztus bennük levő Lelke, aki előre bizonyságot tett Krisztus szenvedéseiről és az utána következő dicsőségről.
1Pt 4. 13 Sőt amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek.
Róm 8. 18 Mert azt tartom, hogy amiket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely majd megjelenik nekünk.
Ef 5. 29 Mert a saját testét soha senki nem gyűlölte, hanem táplálja és ápolja, amint az Úr is az egyházat, 30 mert az ő testének tagjai vagyunk.