Skip to main content

05.18 Péter és Pál szolgálati területének áttekintése

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 13-

Nyilvánvaló, hogy a 13. fejezet eleje a következő fázist jelenti Isten tervében a világ számára. A Mk 16,15-ben az Úr ezt mondta: „Elmenvén e széles világra'', de az ApCsel 1,8-ban ezt fokozatonként kellett megvalósítani; először: a helyi evangélizáció Samáriára terjedt ki, másodszor: a távoli munkának „a földnek mind végső határáig" kell eljutnia. Péter és mások voltak a helyi evangélisták; ott munkálkodtak, ahol az Úr elhívta őket, hogy „amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon" (1Kor 7,17.20). Valójában Péter a zsidók apostola volt (Gal 2,8); ez volt szolgálatának fő területe: „zsidónak először" (Róm 1,16). Ez nem a saját választásából történt, hogy rajta keresztül „Isten... a pogányok közül vegyen népet az ő nevének" (ApCsel 15,14). Maga Isten rendezett el minden körülményt Péter számára, hogy ellátogasson Cézárába, ezzel adva oda neki a második kulcsot (Mt 16,19), amikor a Szent Szellem kitöltetett a pogányokra, Kornéliuszra és barátaira (ApCsel 10,24.45). Péter szinte eltűnik a feljegyzésekből az ApCsel 12 után, kivéve az ApCsel 15,7-et; a Gal 2,7-17-et, valamint saját két levelét.

Ennek oka az, hogy „a földnek mind végső határáig" elérő terület, Isten egy másik szolgájának volt fenntartva, mégpedig Pál apostolnak: „Énreám van bízva a körülmetéletlenség evangéliuma... a pogányok között" (Gal 2,7-8). Ez a speciális munka nem nyílt meg rögtön, miután Pál (mint Saul) megtért. Ő felkészült (még mint Saul) Damaszkuszban, Jeruzsálemben, Cézáreában, Társusban és Antiókhiában (ApCsel 9,22.26.30; 11,26), de mindez nem volt pogányszolgálat. Az Úr azt mondta, hogy az Ő nevét fogja hordozni „a pogányok... előtt" (9,15); „én téged messze küldelek a pogányok közé" (22,21); „a pogányoktól, kik közé most küldetek" (26,17). A görög „küldeni"-ből származik az „apostol" szó. Így Pál (mint Saul) apostol volt elhívás által, korai krisztusi megtapasztalásaitól fogva, de a gyakorlatban apostolsága akkor nyilvánult meg, amikor társaival „kibocsáttattak a Szent Szellemtől" (13,4) a pogányokhoz. Most tett szert új nevére, a „Pálra" (13,9). Elismerte, hogy „küldött engem a Krisztus" (1Kor 1,17). Azt a megjelölést, hogy „apostol", csak ennek az első útnak a megkezdése után viselte (ApCsel 14,4). Ez olyan cím volt, amelyet aztán végig viselt (2Tim 1,1).

Gal 2. 8 Mert aki munkálkodott Péterben a körülmetéltek közötti apostolságra, az általam is munkálkodott a pogányok között.
1Kor 7. 17 Különben mindenki úgy éljen, amint neki az Úr adta, ahogyan Isten őt elhívta. Én minden gyülekezetben így rendelkezem.
1Kor 7. 20 Ki-ki amely állapotban elhívatott, abban maradjon.
Róm 1. 16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az minden hívő üdvösségére, zsidónak először, de görögnek is.
Apcsel 15. 14 Simon elbeszélte, hogyan gondoskodott Isten először arról, hogy a pogányok közül népet szerezzen az ő nevének.
Mt 16. 19 És neked adom a mennyek országának kulcsait: amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lesz, és amit feloldasz a földön, oldva lesz a mennyekben is.
Apcsel 13. 4 Ők pedig a Szentlélektől kiküldve lementek Szeleukiába, majd onnan elhajóztak Ciprusba.
Apcsel 13. 9 De Saul, akit Pálnak is hívnak, megtelve Szentlélekkel rászegezte tekintetét,
1Kor 1. 17 Mert Krisztus nem azért küldött engem, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem szólásban való bölcsességgel, hogy Krisztus keresztje ne legyen hiábavaló.
Apcsel 14. 4 A város népe meghasonlott, némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett voltak.
2Tim 1. 1 Pál, Isten akaratából Krisztus Jézus apostola, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint,