Skip to main content

05.19 Pál első feljegyzett igehirdetése

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 13,14-52

A PISIDAI Antiókhiában hangzott el Pál első feljegyzett igehirdetése. Minthogy ez mindenképpen ugyanolyan nevezetes, mint Péteré volt pünkösdkor, figyeljük meg néhány fontos jellegzetességét.

Pál mindenek előtt Isten hűségét hangsúlyozza Izráellel való bánásmódjában (17-22. v.). Isten az Ő külön népét kezdettől fogva kiválasztotta, felemelte, vezette és gondozta (17-18. v.). Ő még mindig az adakozó Isten, aki gyengéden kielégíti gyermekei szükségleteit, nem a mi hitünk gyarló mértéke szerint, hanem az Ő örök szavahihetőségének megfelelően. Hasonló igazság az Ő ígéreteinek biztos beteljesülése (23-26. v.). Ádám bukása óta Isten rendszeresen utalt szeretett Fiának eljövetelére, és Ő mindig betartja a szavát. Azoknak, akik azt állatják, hogy ismerik Őt, ugyanúgy hűeknek kell lenniük.

Pál beszédének lényege az Úr Jézus (27-37. v.). Igazsága (28. v.) és feltámadása (30. v.) miatt halála lett a legjelentősebb esemény az emberiség történelmében. Ez pedig még mindig az evangélium központi mondanivalója az ember szükségét illetően, és Isten gyógymódja semmiképpen sem változott meg. Ezért Pál a feltámadott Urat hirdeti, mint a bűnbocsánat egyetlen forrását (38-41. v.). Az evangélizálás mai módszerei gyakran az ember szükségéből indulnak ki, és lassan jutnak el Istennek Krisztusban nyújtott gondoskodásához. Pál ellentétes megközelítést használ: Isten jellemétől és az Üdvözítő munkájától indul el az emberi bűn problémája felé. Péter és István ugyanezt tette legalább tizenöt évvel korábban (2,22; 3,13; 4,10; 7,2). Az iránti aggódásunkban, hogy minden lehetséges eszközzel elérjük az elveszett világot, ne essünk a megalkuvás vétkébe, hogy elhomályosítsuk Isten dicsőségét az üdvösség üzenetében; Őneki kell elfoglalnia a legfőbb helyet. A bűnbocsánat most elérhető mindenkinek, aki hisz, megkülönböztetés nélkül (38-39), a Mózes törvényétől való megszabadulással együtt, mert a törvény nem tud üdvözíteni. De az utolsó kérés figyelmeztetést foglal magában; a hűséges igehirdetőnek mindig el kell mondania a visszautasítás következményeit, valamint az üdvösség áldásait is (40-41).

Mik az eredmények? Érdeklődés (42-44. v.), ellenállás (45.50. v.) és örvendezés (48-49.52. v.) Mindez követi Isten Igéjének hirdetését, mint mindenütt, ahol azt igazán hirdetik. Imádkozzunk azért, hogy az 52. vers pontos leírása legyen a mi saját közösségünknek is.