Skip to main content

05.27 Pál Jeruzsálemben

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 21,1-40

SZOMORÚ DOLOG, hogy a legtöbb keresztyénnek élénk képessége van a kritikára, különösen olyan dolgokban, amelyek a Szentírásban nincsenek világosan kijelentve. Pál jeruzsálemi látogatása egy ilyen szóban forgó eset, mert szembeállít bennünket a kegyelem bajnokával, aki belemegy egy bizonyos kompromisszumba a júdaizmussal (23-26. v.). Azonban ahelyett, hogy a mi ítéletünk szerint arányosan felosztanánk a dicséretet és az elmarasztalást a nagy apostol megítélésében, figyeljünk meg egyszerűen néhány tényt, amelyek megfontolásra érdemesek.

Először is, az apostoli csalhatatlanság csak az írásokra terjed ki, amelyeket írtak, nem pedig magatartásuk minden szempontjára, mert még az apostolok is követhettek el hibákat (23,1-5; Gal 2,11).   Isten szuverén kegyelméből gyenge emberi eszközöket választ ki, akiken keresztül közli hibátlan Igéjét. Másodszor, az Apostolok Cselekedetei inkább történeti, mint tanítói könyv, és ezért nem szándéka, hogy a viselkedésnek teljesen változhatatlan kódexét nyújtsa; éppen csak feljegyzi a fiatal Gyülekezet történetét. Továbbá az Apostolok Cselekedetei egy egyedülálló átmeneti korszakot ölel fel a judaizmustól a teljes újszövetségi keresztyénségig, amely annak sokféle problémáját indokolja. Végül ami a legfontosabb, Isten Igéje mindig pontos, ahogyan azt Agabus próféciájának beteljesedése is tanúsítja (11.33. v.).

A jeruzsálemi eseményeknél biztatóbb maga az utazás (1-17. v.), amely még egyszer megmutatja Pál érdeklődését az útja mentén lévő gyülekezetek iránt (4-7. v.). A 4. vers azt sugallja, hogy szándékosan kereste fel a tírusi hívőket, és az egymással való közösségük szívélyessége látható a szerető búcsúzkodásban, amely a mindössze hét napos ismeretség után történt (5-6. v.). Cézáreában Filep, az evangélista nyitja meg otthonát, és nemcsak arról tesz bizonyságot, hogy szilárdan megmaradt a hitben, hanem arról is, hogy egy családot istenfélelemben nevelt fel (8-9. v.). A jelentős szellemi ajándékok birtoklása nem menti fel a keresztyén embert a tőle függő viszonyban levő személyek iránti felelősség alól; Filep jó apa, valamint jó prédikátor.

Nincsen semmi hasonló a világban ahhoz a családszeretethez, amely a keresztyének között létezik. Ez önmagában bizonysága Isten kegyelmének (Jn 13,35). Ápoljuk ezt és mutassuk meg otthonunkban és gyülekezetünkben.

Ez a közösség folytatódott még akkor is, amikor Pál börtönben volt (ApCsel 273; 28,14-15.30; Fil 2,25; 4,18).