Skip to main content

05.29 Jeruzsálemtől Cezáreáig

OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 23,1-35

PÁL KIÁLLÁSA Jeruzsálemben Krisztus mellett, úgy tűnik, semmi mást nem eredményezett, mint zűrzavart. Az Antónia-erődhöz vezető lépcsőn még meghallgatták addig, amíg nem említette különleges küldetését a pogányokhoz (22,22). Mostani védekezése a Szanhedrin félhivatalos gyűlése előtt erőszakos összecsapással végződik a rivális farizeusok és sadduceusok között (23,6-10). A nagy apostollal szembeni ilyen ellenségeskedések csak hangsúlyozzák, hogy Izráel folyamatosan elutasítja a Messiást és küldötteit (Jn 19,15; ApCsel 5,40), és megerősíti Pál elhatározását, hogy a pogányokhoz fordul (13,46-47). Tehát a fejezet két szakasza, a tanácsülés (1-10. v.), valamint az összeesküvés (11-35. v.) elmozdulást jelent Jeruzsálemből Róma irányába.

Éles ellentét van Pál és Mestere viselkedésében a tanács előtt. A legjobb ember is csak az igazságos harag fellobbanásával tud válaszolni a főpap igazságtalan, testi sértéssel járó támadására, majd ezt követően bocsánatkéréssel folytatja (2-5. v.); míg az Isten Fia fenntartotta a méltóságteljes hallgatást a nagyobb provokáció közben is (Mt 26,57-68). Isteni alázatosságában az Úr Jézus erkölcsi tökéletessége a legfelső fokon nyilvánult meg (Ézs 53,7). Törekedjünk arra, hogy az Ő példáját kövessük.

Ugyanakkor Pál kitartóan hirdeti a feltámadás központi voltát (6. v.). Bizonyságtétele következetesen a megfeszített, feltámadt és megdicsőült úrról szólt, Aki nélkül nincsen üdvösség (1Kor 15,17). Ennek az igazságnak a hangsúlyozása a modern hitetlenséggel szemben szükségesebb, mint valaha.

A zavargás után azt képzelhetnénk, hogy Pál fáradt, csalódott és magányos. Üzenetét saját népe elutasította, és munkájának nincs nyilvánvaló gyümölcse. De egyedül az Úr ismeri szolgájának bánatát. Ezért vigasztalást nyújt neki jelenlétével, dicséretével és ígéretével (11. v.). Bármit is gondolunk az apostol jeruzsálemi tevékenységéről, Mestere csak elismerést és bátorítást kínál számára. Jó tudni, hogy a mindentudó Isten teljesen méltányol mindent, amit népe Őérte igyekszik cselekedni, bármilyen gyarló és tökéletlen legyen is az. A Rómában elvégzendő szolgálatra tett ígérete pedig alkalmas időben jön, hogy eloszlasson minden nyugtalanságot, amelyet Pál esetleg érez, hallva a zsidók összeesküvéséről (12-17. v.). Élvezzük-e ennek a könyörületes Istennek a közelségét?