Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 25,1-27

PÁL KÉTÉVES fogsága Cézáreában, valamint annak meghiúsulása, hogy akár Félix, akár Festus igazságot szolgáltasson neki, két dolgot bizonyított: az ember változatlan bűnösségét és az apostol megingathatatlan hitét.

A Pál által hirdetett evangélium iránt megnyilvánuló gyűlölet egyáltalán nem csökkent; az emberek még mindig gyilkosok és csalók (3. v.), igazságtalanok (7. v.), romlottak (9. v.) és rendkívül gőgösek (23. v.) Az emberek semmivel sem jobbak ma sem, az evolucionista filozófia kívánságai ellenére. A nevelés és a kultúra végezhet bizonyos kozmetikázást a bűn rákfenéjén, de meggyógyítani nem tudja. Sohase feledjük el, hogy minden férfinak és nőnek kikerülhetetlenül szüksége van a világ Üdvözítőjére, és hogy Isten hívő embereket jelölt ki az ő elérésük eszközeiül.

Ezzel szemben Pál mindig sokkal becsületesebb és bátrabb, mint a bírái, és nem mutat sem keserűséget, sem cinizmust (8-12. v.). Mi a titka? Bizonyára megtanulta, hogy élvezze azt a belső békességet, amely nem a földi körülményektől függ, hanem a szerető Isten tévedhetetlen szándékaitól (Fil 4,11-13). Két évvel korábban az Úr kegyelmesen feltárta terveinek egy részét Pál előtt (ApCsel 23,11), és noha ebből úgy tűnt, semmi sem következett be időközben, nem veszítette el bizalmát Isten Szavában. A tanulság világos: „Sohase vond kétségbe a sötétben azt, amit Isten a világosságban mutatott neked." A tény az, hogy mi vagyunk élő bizonyítéka annak, hogy Isten ránk akar bízni valami munkát; Pálhoz hasonlóan támaszkodjunk türelmesen Isten Igéjének ígéreteire, tudva, hogy Ő sohasem téved.

Pál Istenbe vetett bizalma miatt nem fél a haláltól (11. v.). Bármit is tud, vagy nem tud erről a keresztyén ember, ennyi bizonyos: amikor elhagyja földi testét, azonnal és tudatosan eltávozik, hogy együtt legyen az Úr Jézus Krisztussal (Fil 1,23; 2Kor 5,8). Nem csoda hát, hogy nem kell félnünk! Még Festus is megérti, hogy az alapvető evangéliumi üzenet az Úr Jézus halálára és feltámadására összpontosul (19. v.). A feltámadott és megdicsőült Krisztus azt jelenti, hogy a hívő ember számára a halál örökre le van győzve. Akár élünk, akár alszunk már, amikor az Úr visszatér, elmegyünk majd, hogy örökre vele legyünk. Ez pedig mindenért kárpótol (Róm 8,18).