Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
ApCsel 28,1-31

PÁL ÉRKEZÉSÉT Rómába nem kísérte pompa vagy ceremónia; éppen ellenkezőleg, a pogányok apostola fogolyként érkezik. Mégis, az Apostolok Cselekedetei utolsó fejezetének minden eseménye feltűnő bizonyítéka Isten Igéje megbízhatóságának és Pál életére vonatkozó szándékai csúcspontjának.

A Máltán történt csodák (1-10. v.) teljesítik az Üdvözítő ígéretét, amelyet a Mk 16,18-ban tett, és jelül szolgálnak, hogy felhívják a figyelmet Pál üzenetére. A Rómába érkezés (11-16. v.) igazolja az Ő ígéretét, hogy Pál bizonyságot fog tenni ott (23,11). Az evangélium hirdetésére mutatott vegyes zsidó reakciók (17-29. v.) nemcsak egy korábbi figyelmeztetést teljesítenek be, hogy a nemzet el fogja utasítani az igazságot (22,18), hanem megerősíti az ószövetségi próféciákat is a vonakodó Izráel megítéléséről (Ézs 6,9-10). Végül az apostol folytatódó igehirdetése (ApCsel 28,30-31) bizonyíték mind a lelkek iránt mutatott szeretetére, mind arra a buzgó vágyára, hogy engedelmeskedjen az Úr parancsának, amely a Mt 28,18-20-ban hangzott el. Milyen bátorító látni azt, hogy Isten Igéje ilyen megkérdőjelezhetetlenül érdemes bizalmunkra és engedelmességünkre!

Ahogyan tegnap láttuk, a Mestert gyönyörködteti, hogy figyelemmel kíséri szolgáinak érte végzett munkáit. Isten jósága mutatkozott meg a máltai emberek szokatlan kedvességében (2. v.) és a természetfeletti védelemben, amelyet Pálnak nyújtott (3-6. v.). Aztán alkalom volt a hívőkkel való közösségre a Rómába vezető úton (14-15). Ezek a keresztyének semmit sem törődtek a mintegy harminc vagy negyven mérföldes úttal, hogy találkozzanak egy testvérrel a Krisztusban; nem csoda, hogy Pál hálát adott Istennek a bátorításért. Készen vagyunk-e, hogy kényelmetlenséget vállaljunk más hívőkért és nagyrabecsülést mutassunk azok iránt, akik az Igével szolgálnak nekünk? Örvendezzünk Istenben, Aki minden keresztyén testvéri közösséget és segítséget biztosított, amire szükségünk van, azzal, hogy elhelyez bennünket népének helyi gyülekezetébe.

De az Apostolok Cselekedetei nemcsak Isten jóságának tudatát hagyja meg bennünk; azt is megmutatja, hogy Pál mennyire elkötelezett az evangélium iránt. Pál mindig készen állt, hogy szolgáljon, még alantas tevékenységben is (3. v.). Egész életében az volt a nagy missziója, hogy az Ő Igéjének tanításával tisztelje meg Urát (23,30-31). Amikor befejezzük ezt a nagy könyvet, legyünk bizonyosak afelől, hogy befejező verse ránk is igaz. Mi is ilyen munkában találtassunk, amikor az Üdvözítő visszatér!