Skip to main content

06.04 Bevezetés a Rómaiakhoz írt levélhez

OLVASNIVALÓ: 
Róma

VITATHATÓ, HOGY ez a magnum opus (egy olyan férfitól, aki feltehetőleg a legodaadóbb volt Krisztus minden szolgája között) mélyebb hatást gyakorolt-e a történelemre minden egyéb irodalmi műnél. Mindenesetre biztos, hogy amióta megírták, évszázadokon keresztül megszámlálhatatlan milliók voltak hálásak érte Istennek a benne rejlő mérhetetlen szabadságért és gazdagságért.

Itt van a teljes válasz arra az ősi kérdésre, hogy hogyan kerülhet az ember helyes kapcsolatba Istennel, és ez szenzációs kezelése azoknak az áldásos hatásoknak, amelyek az Istennel való jó közösségből áradnak.

Témánkat a következőképpen osztottuk fel:

A megigazulás felkínálása        1,1-17

A megigazulás szükségessége 1,18 - 3,20

A megigazulás alapelve           3,21-31

A megigazulás példája             4,1-25

A megigazult ember helyzete   5,1-21

A megigazult ember élete        6,1-23

A megigazult ember harca       7,1-25

A megigazult ember győzelme 8,1-39

Izráel bukása és helyreállítása 9 - 11

A megigazult ember magatartása 12,1 -16,27

Terjedelembeli korlátozások majd még szükségessé teszik, hogy ezeket a szakaszokat tovább bontsuk. A 9-11. fejezetet, amely Izráel bukásával és helyreállításával foglalkozik, külön fogjuk kezelni.

Ez a levél, majdnem kétezer évvel megírása után, még mindig további kutatást igényel, de senki sem várhatja ezektől a rövid elmélkedésektől, hogy olyan látszatot keltsenek, mintha ilyen feladattal próbálkoznának. Csak abban reménykedhetünk, hogy imádattal újra végigjárunk sokszor megjárt ösvényeket, megállva itt és ott, hogy újra szemügyre vegyük a kiemelkedő jellegzetességeket. Tegyük ezt Isten kegyelme csodálatos dolgainak folyamatos, naponkénti tudomásul vételével, amely megnyert bennünket a „hitbeli engedelmességre", hogy magunkra alkalmazhassuk Pál leírását a római szentekről: „Kik között vagytok ti is. Jézus Krisztusnak hivatalosai... Isten szerelmesei" (1,6-7); és örvendezhessünk Isten szeretetében, amely „kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Szellem által, ki adatott nékünk" (5,5).