PÁL, AKI jól megértette az önigaz zsidókat (Lk 18,11-12; Róm 10,3; Fil 3,4-7), tudta, hogy további erőfeszítést tesznek, hogy ellenálljanak tanításának a körülmetélkedés hangsúlyozásával, mintha az magában valamiféle érdemet biztosítana. Válasza az, hogy Ábrahám sokkal azelőtt igazult meg hit által, mielőtt körülmetélkedett, és hogy ugyanilyen módon a hit általi megigazulás elérhető zsidónak és pogánynak egyaránt. Ez ismét fájó pont volt a szenvedélyesen fanatikus zsidók számára (ApCsel 22,21-22).
Most korlátozzuk gondolatainkat két igazságra, amelyek életbevágó fontosságúak ahhoz, hogy megértsük Isten szándékait, amelyeket Krisztusban valósít meg: (I.) Isten „a holtakat megeleveníti", és (II.) „azokat, amelyek nincsenek, előszólítja mint meglevőket" (17. v.).
(I.) Noha Ábrahám semmit sem tudott arról, hogy ilyen dolog történik majd, hitte, hogy Isten megteheti és életre fogja kelteni azokat a holttesteket, amelyek annyit értek, mint a holtak. Azonban az igazi hitnek legyen megfelelő alapja Isten ígérete (19-20. v.; 10,17). Ennek az ígéretnek a beteljesedése növelte a hitét, míg végül abban a bizalomban cselekedhetett, hogy Isten éltre fogja kelteni azt a holttestet, amelyet várhatóan elporladni lát, mint égőáldozatot, amely elhamvad és szétszórja a hegyi szellő (1Móz 22,2; Zsid 11,19). Isten a feltámadás Istene - a halálból támadó életé. Krisztus feltámadása a megcáfolhatatlan bizonyítéka, hogy az áldozat tökéletesen megvalósította (Istennek egyéb céljai között) a mi megváltásunkat (Róm 4,25). Minden ezen áll vagy bukik (1Kor 15,12-22). Ujjongjunk ismét ebben a dicsőséges igazságban - Krisztus feltámadt, és Istennek minden szándéka ezen az alapon megy majd végbe. Még nem látjuk ezt, de „látjuk, hogy Jézus... dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg" (Zsid 2,9), és minden más ezután fog következni.
(II.) Isten előhívja azokat a dolgokat, amelyek nincsenek, mintha lennének. Amikor Isten kinyilatkoztatja valamilyen szándékát, az a dolog gyakorlatilag már megtörtént. Amikor Isten kifejezte azt, ami gondolataiban megvolt, a teremtés megvalósult. „A világ Isten beszéde által (beszéd, szó - réma) teremtetett" (Zsid 11,3). Ezért Isten úgy beszél a hívőről, mint aki már megdicsőült (Róm 8,30), noha még várjuk testünk megváltását (8,23). Járunk-e olyan szorosan annak az embernek a nyomában, aki hitte, hogy amikor Isten beszélt, számára a szó annyi, mint a tett? (4,12)
Lk 18. 11 A farizeus megállt, és így imádkozott magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember, rabló, igazságtalan, parázna vagy olyan, mint ez a vámszedő is. 12 Böjtölök kétszer egy héten, tizedet adok mindenből, amit szereztem.
Róm 10. 3 Mert nem ismerik Isten igazságát, hanem a magukénak igyekeztek érvényt szerezni, és Isten igazságának nem engedelmeskedtek.
Fil 3. 4 Pedig nekem test szerint is van miben bizakodnom. Ha valaki úgy véli, hogy a testben bizakodhat, én még inkább: 5 körülmetéltek nyolcadnapon, Izráel nemzetségéből, Benjámin törzséből való vagyok, zsidó a zsidók közül, törvény tekintetében farizeus, 6 buzgóság tekintetében az egyházat üldöző, a törvénybeli igazság tekintetében pedig feddhetetlen voltam. 7 De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítéltem Krisztusért.
Apcsel 22. 21 Ő pedig azt mondta nekem: Eredj el, mert én messzire küldelek téged, a pogányok közé. 22 Eddig a szóig hallgatták őt, de akkor kiabálni kezdtek: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen.
Róm 10. 17 Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.
1Móz 22. 2 Isten ezt mondta neki: Vedd a fiadat, a te egyetlenegyedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijjá földjére, és áldozd fel ott égőáldozatul az egyik hegyen, amelyet majd megmondok neked.
Zsid 11. 19 Arra számított, hogy Isten a halálból is képes feltámasztani, ezért vissza is kapta őt, mintegy előkép gyanánt.
Zsid 2. 9 Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, mivel az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
Zsid 11. 3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.
Róm 8. 30 Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette.
Róm 8. 23 De nemcsak ez a világ, hanem mi is, a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúvá fogadtatást, testünk megváltását.