AZ ELSŐ hat vers folytatja a 6. fejezet témáját egy további illusztrációval arról, hogy a hívő ember megszabadult a törvény hatalmától, és ecseteli a bűn erejét. Kötelezettségünk a szigorú és hajthatatlan törvénnyel szemben hasonlít egy szerelem nélküli és sivár házasság terhes kötöttségéhez, amelyet ha a halál felold, lehetővé válik egy új egybekelés. Emberi életből vett illusztráció nem tudja teljesen bemutatni Isten útjainak csodáit, és ez az analógia megtörik, mivel a törvény nem hal meg. A mi esetünkben a törvény követelését a mi Krisztussal együtt bekövetkezett halálunk szünteti meg, valamint új életünk, Ővele egyesülve.
A fejezet hátralévő része mélyreható elemzés valakinek a belső küzdelméről, akit erőteljesen megragadott az Isten gondolatai szerinti új élet látomása; állandóan nyugtalanítja a régi természet ellenállhatatlan lefelé húzó ereje, mégis elhatározta, hogy győzelmet arat a saját erejéből. Figyeljük meg az „én", „engem", „enyém" szavaik állandó visszatérését, és azt a figyelemre méltó hiányosságot, hogy semmilyen hivatkozás sincs a Szent Szellemre vagy Krisztusra - valójában hiányzik Isten említése -, míg a 24. versben a küzdő arra nem kényszerül, hogy elismerje szánalmas vereségét, legalább azt megértve, hogy szabadulás nem jöhet, csak Istentől, Urunk Jézus Krisztus által. A következő fejezet hosszasan fejtegeti ezt a témát.
A harcnak legalább ennyi haszna volt - a harcoló megtanulta (aki bizonyára maga Pál volt), hogy benne, a (hús)testében nem lakik jó dolog. Pál hevessége azt jelenti, hogy a leckét gyorsan megtanulta. Közülünk sokan nagyon lassan tanulják meg - némelyek soha. Az egészséges önvizsgálat jó dolog, de a beteges önelemzés gyakran leplez gőgöt, amely még reménykedik, hogy valami jót talál önmagában. Egyike a keresztyén élet sok paradoxonjának, hogy a győzelem akkor kezdődik, amikor beismerjük a vereséget. Minél nagyobb a vágy, annál inkább hatástalan lesz az erőfeszítés. De csak a nemtörődöm ember kerüli a harcot
Mivel Krisztus azt mondja, hogy „az én erőm erőtlenség által végeztetik el", mi is mondhatjuk, hogy „amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős" (2Kor 12,9-10).