Skip to main content

06.21 A hívő ember életvitele

OLVASNIVALÓ: 
Róma 12,3-21

A hívő ember helyes viszonyulása önmagához (3. v.) magában foglalja a józan gondolkodást, amely el fog kerülni kétféle szélsőséget. Saját fontosságunk túlzott elképzelése senkit sem fog megtéveszteni, csak saját magunkat; Istennek az sem tetszik, ha haszontalannak gondoljuk magunkat, amikor Ő alkalmassá tett rá, hogy hasznosak legyünk. A józan gondolkodás ismeri a határokat, és hálásan fogad minden Isten által adott képességet arra, hogy másoknak szolgáljunk. Hasonlítsuk össze a „hit mértékét" az Ef 3,8; 4,7-tel.

A hívő ember helyes viszonyulása hívő társaihoz, 4-13. v. Mindnyájan egy Test tagjai vagyunk, és mindnyájunknak ki kell vennünk részünket az egész Test jóllétéből, miközben késznek kell lennünk megadni másoknak a tiszteletet. Az emberi test képe szolgál a Krisztus és népe közötti közösség illusztrálására, és ez a gondolkodás többféle útját nyitja meg. Egyet kiválasztunk. Minden emberi lény az életnek ugyanolyan fajtájával rendelkezik, de minden egyénnek saját külön élete van, amely mindenki másétól független. Ez az egyetlen élet áthatja az egész testet, és hat minden egyes tagra. Ez az a dolog, ami a testet csodálatos egységgé teszi, sokkal inkább, mint a tagok kapcsolata. De a hívők esetében, mint akik Krisztus Testének a tagjai, nemcsak arról van szó, hogy ugyanolyan fajta szellemi életünk van - mindnyájan egyetlen azonos életben részesülünk, a Krisztus életében. Az egység láthatatlan, de nem kevésbé valóságos. Hogy jelenlegi igeszakaszunk ezt az igazságot hordozza, az nyilvánvaló.

A hívő ember helyes viszonyulása az üldözőkhöz, 14-21. v. Ugyanez az igazság ide is vonatkozik. Valójában nagyon valószínűnek látszik, hogy ennek az igazságnak a magva az üldöző Saul lelkében csírázott ki, amint eltűnődött azoknak az első szavaknak a jelentésén, amelyeket Krisztus ajkáról hallott: „Mért üldözöl engem?" Az a tény, hogy a Krisztus földi testének tagjaira mért ütések a mennyei megdicsőült Fejre mért ütéseknek minősültek, kétségtelenül rengeteg színt vitt Pál ezt követő gondolkodásába. Az a csodálatos dolog, hogy az Úr a még mindig földön lévő tagjai által úgy viszonyul az üldözőkhöz, mint amikor a földön volt (1Pt 2,20-23). A gonoszt meg fogja ítélni - de ez Istennek olyan előjoga, amelyet mi nem merészelhetünk elbitorolni. Gonoszságra gonoszsággal válaszolni az ördög győzelmét jelenti. A gonoszságot jóval viszonozni a szenvedőt teszi győztessé.