A hívő ember helyes viszonyulása a túlzottan aggályoskodókhoz.Egyes hívők helytelennek tartották, hogy húst egyenek, és csak zöldségeket ettek. Mások kötelezőnek érezték, hogy bizonyos napokhoz speciális szent kötelességeket kapcsoljanak. Ezek „hitben erőtlenek" voltak, nem élvezték Krisztusban lévő új életüket, amely megszabadíthatta volna őket attól a hamis elképzeléstől, hogy a szabályok és előírások rabszolgai betartása tetszik az Úrnak. Az „erősek" viszont Krisztusban nyert szabadságuk szilárd megragadásával nem hagyták akadályozni magukat szükségtelen korlátozásokkal. Az emberi természet olyan, amilyen; a gyenge testvér hajlamos elítélni a másikat életviteléért, mintha az világias lenne, míg az erős arra hajlik, hogy megvesse azt, amire ő úgy tekint, mint gyermeteg aggályoskodásra. Így olyan diszharmónia jön létre, amely rombolja az igazi közösséget és a hatékony bizonyságtételt. Ezt azonban el lehet kerülni, ha mindenki hajlandó elismerni társában az őszinteséget. Ha a gyenge testvér becsületes lelkiismeretessége van a dologban, nem helyes fellépni lelkiismeretessége ellen, még ha hibás is. Az erősnek tehát ezt tisztelnie kell. Másrészt viszont a kínosan lelkiismeretes ember álljon ellent annak a kísértésnek, hogy önmagát szellemibb embernek tekintse, és elítélje azt, amit ő lazaságnak tekintene.
Az idők változnak, de a problémák megmaradnak, hogy más formákban felbukkanjanak. Bizonyos keresztyének öntőformába kerülnek. Ez hajlamossá teszi őket arra, hogy életüket és szolgálatukat bizonyos merev szabályokhoz kössék, és teljesen meg vannak győződve arról, hogy szentírási talajon állnak. Természetesen meg kell hajolnunk a Szentírás tekintélye előtt, ugyanakkor azonban őrizkednünk kell attól, hogy a mi elképzelésűinket helyezzük bele a Szentírásba ahelyett, hogy abból vennénk elképzeléseinket. Más keresztyének szabadon és boldog szellemmel tudnak szolgálni az Úrnak, Őrá hagyatkozva vezetésért és tisztánlátásért, Isten Igéjének változhatatlan alapelveit alkalmazva a mindig változó körülmények között ahelyett, hogy azt fogadnák el, ami bizonyos szempontból egyszerűbb és könnyebb út. Nekik azonban más felelősségük van. Ha megértéssel és kegyelemmel segíteni tudnak a gyengéknek a Krisztusban lévő szabadság jobb értékelésében, az a legjobb, de késznek kell lenniük, hogy feláldozzanak valamit személyes szabadságukból inkább, mint kockáztassák, hogy megsebezzenek érzékeny lelkiismeretű testvéreket, és szellemi boldogulásukat veszélyeztessék. Ez bűn lenne Krisztus ellen (1Kor 8,12).