Skip to main content

06.25 Köszöntések, szakadások, imádat

OLVASNIVALÓ: 
Róma 16,1-27

A SZEMÉLYES köszöntések hosszú listája fókuszba állítja azt, ami Pál egyéb leveleiben is benne van - hihetetlen képességét arra, hogy megtartson embereket nem csupán emlékezetében, hanem a szívében is (Fil 1,7-8). A sok név tanulmányozása hasznos megjegyzésekre ösztönözne, de most csak arra mutatunk rá, hogy a nőkkel szembeni előítélet vádját milyen hatásosan cáfolta meg kedves megemlékezésével mintegy tucat nőtestvérről, akik közül a legtöbben valamilyen speciális dicséretben részesülnek (vö.: Fil 4,3).

Ezek az emberek aligha álmodták, hogy nevük majd tiszteletre méltó helyet foglal el a Szentírásban és az elkövetkező nemzedékek szemében. Gondolkozzunk el rajta, hogy van egy másik feljegyzés is a magasságban, amelyben valamennyiünk neve megjelenik. Ha kiválaszthatnánk egyet magunknak a sok dicséret közül ebben a gyönyörűséges listában, melyik lenne az?

Az apostol azokról is beszél, akik hajlamosak voltak szakadásokat és ellentéteket okozni. Egy férfi, aki tudott olyan gyengéd lenni, mint egy szoptatós anya (1Tesz 2,7), tudott kemény haraggal is fellépni ilyen dolgokban, amelyek károsan befolyásolták Krisztus ügyét és a szentek jóllétét. A szakadást okozók olyan leleményesek tudnak lenni a könnyen becsapható emberekkel, hogy azok tűnnek zavartkeltőknek, akik mindig az egység és összhang fenntartására törekednek! Absolon a lázadásában Dávidot tüntette fel bűnösek. Némelyek, akik ismerték a tényeket, nem szegődtek mellé, mások azonban elfogadták és követték Absolont (2Sám 15,11-12; 17,1). Gyakran volt ez így (Kol 2,4; Tit 1,10). Mindazáltal Pál boldog volt, hogy dicsérhette a szenteket összességükben, mert jól ismert volt az igazság iránti engedelmességük (Róm 16,19).

Megtapasztalása keveréke volt örömnek és bánatnak, és mivel nem mondható szuper embernek, ő is volt néha lehangolt és csüggedt (2Kor 1,8; 2,13; 4,8; 1Tesz 3,5). Mégis, ahogyan ezt a nemes levelet befejezi, imádó szelleme magasba száll, ahogyan az örök Istent dicsőíti az Ő szándékainak legyőzhetetlen előre meneteléért, amely ellenállhatatlan áradatként halad előre, biztosan haladva hullámról hullámra, bármilyenek is a körülmények; vö. a következő igehelyekkel: Ef 1,10; 1Tim 6,15. „Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen."