ISTEN KEGYELMESEN sokféle áldást készített azok számára, akik Őt szeretik. Emberi szem sohasem látott hasonlót; emberi fül sosem hallott ilyen lelkesítő híreket; az ember szíve sohasem gondolt el ilyen példátlan gazdagságot (9. v.). Isten azonban ismeretessé tette ezeket (10. v.). Hogyan lettek ismeretessé, és hogyan lehetett azokat ismertté tenni, amikor annyira túl vannak az emberi elme képzeletén és felfogóképességén?
Ehhez a közléshez a korintusiak bölcsessége, bármilyen kitartóan hajszolták is, teljesen elégtelen volt. Pál, ezeknek a dolgoknak nagy bizonyságtévője Korintusban az igehirdetést nem ékes vagy bölcs beszéddel végezte (1. v.). Elutasította, hogy az emberi értelem megnyerő szavait alkalmazza. Miért? Tudta, hogy az ilyesmi alkalmatlan ennek a közlésére. Tudta, hogy Isten azt teljesen elvetette (1,19-20). Ha ez igaz volt ott, ahol az intellektualizmus uralkodott, ahol a műveit és tanult apostol volt, hogy merünk mi ma visszatérni ehhez? Még mindig igaz, hogy a világi bölcsesség útján sem Istent, sem Isten dolgait nem ismerhetjük meg.
Akkor hogyan válnak ismertté ezek a dolgok? Először is teljesen össze vannak kötve Krisztusnak, mégpedig mint megfeszítettnek a hirdetésével és ismeretével. Krisztus és az Ő kereszten elvégzett műve képezi az egyetlen alapját Isten minden áldásának, amelyet az embernek nyújt. Ezt elutasítani annyi, mint elszakadni ajándékaitól. Ez Pált nagyon nyugtalanítja szolgálatával kapcsolatban (2,3). Ez a félelem és rettegés (ezek páli kifejezések) nem személyes veszélyeztetettsége miatt volt, hanem az a nyugtalanság gerjesztette, hogy szent kötelességét pontosan teljesítse. Másodszor, ezeknek a dolgoknak a kinyilatkoztatásához is bölcsesség kell (6. v.), de nem ennek a világnak a bölcsessége, amely múlandó, hanem olyan bölcsesség, amely Istentől van (7. v.), el van rejtve az emberi értelem elől és örökkévaló (8. v.). Harmadszor, ez a közlés csak Isten Szelleme által válik lehetségessé. Az isteni kijelentés csakis Őáltala lesz mindent átfogó (10b-11. v.), következtében kielégítő. Ez a mindentudó Szellem Isten ajándéka azoknak, akik Őt szeretik.
Pál levonja a következtetést, hogy a szellemi emberek nem tudnak különbséget tenni szellemi dolgok között természeti eszközökkel, sem pedig a természeti ember nem értheti meg a Szellem dolgait saját képességeinek alkalmazásával. Ha miénk a Szellem, miénk Krisztus értelme.
Tanulság. Kérjünk bölcsességet (Jak 1,5), és figyeljünk a Szellemre!