Skip to main content

06.29 Megkérdőjelezett apostoli tekintély

OLVASNIVALÓ: 
1Korintus 4,1-21

PÁLNAK AZT a jogát, hogy irányítson, még mindig sokan megkérdőjelezik. Négyféleképpen védi istenileg rábízott tekintélyét.

Tájékoztatja a gyülekezetét, hogy mi volt ott Apollós és ő. A 3,5-ben ezt kérdezi: micsoda Apollós?, és micsoda Pál (nem úgy kérdezi, hogy „kicsoda"). Krisztus szolgái voltak (az Ige gályarabjai), ezért engedelmeskedniük kellett. Sáfárok is voltak, és következésképpen hűséget kellett mutatniuk (4,1-2). Azt mondja, hogy az embereknek így kellene figyelniük rájuk.

Ahhoz a törvényszékhez utasítja őket, amelynek ők szigorúan felelősek voltak. Nem emberi törvényszékhez, még ha egyházi is az; nem is saját lelkiismeretének törvényszékéhez, mert noha tiszta az, nem lehetne döntő jellegű. Ő az Úrnak felelős. Mások megítélésével tehát meg kell várni az ítélőszéket. Csak Ő - Aki azon ül majd - tudja pontosan feltárni az indítékokat, és mérlegelni a bizonyítékot (3-5. v.).

Arra hivatkozik, amit az apostolokról tud: nem a tekintély bitorlói ők, arra törekedve, hogy vezessék a menetet, hanem inkább úgy tűnnek fel, mint utóvédek (mint a háború martalékai), halálra szánva és látványosságául mindenkinek, mint söpredék és értéktelen dolog (9. v.).

Aztán emlékezteti őket arra, mi volt ő számukra: nem úgy volt közöttük, mint felügyelő, hanem mint atya, akinek ők szeretett gyermekei voltak az evangélium által. Ez nem sokkal inkább tiszteletre indít és arra, hogy kövessék a szavait, minthogy elutasítsák? (14-16. v.) Igényel-e mindez megerősítést? Timóteus fogja azt szolgáltatni (17. v.).

De Pálnak volt tekintélye! Hallgassuk csak a hangját! Milyen gúnyosan beszél (8-10. v.). Hallgassuk csak ismét! Micsoda jogos harag (18-21), mégis milyen atyai törődés (14. v.).

Ez a pártos szellem mennyire kellemetlen helyzetbe hozta a gyülekezetet (vö.: 1,10-13; 3,3-4; 4,6-7). Valóban, milyen rombolást végeznek ezek a cselekedetek ma is! Hogyan tekintünk az Úr szolgáira, akik az élet Igéjét szólják nekünk? Becsmérlően? Válogatósán? Pártos szellemiséggel? Vagy úgy, mint olyanokra, akik Isten jó Igéjét hozzák hozzánk? Hogyan értékeljük mi Pál apostol szolgálatát? Ítélgetve, lekicsinyléssel olvassuk, sok mindent a múltba száműzve abból, amit mond? Vagy úgy hallgatunk rá, mint amelyek „az Úr rendeletei"? (14,37)

Tanulság. Uram, segíts, hogy ne válogatók, hanem hallgatók legyünk!