A KORINTUSBAN uralkodó erkölcsi viszonyok láttán nem meglepő, hogy ez a téma helyet kapott ebben a levélben. Kellett ezzel már foglalkozni a gyülekezetben (1. v.). Válaszában Pál az isteni parancsolatokat saját apostoli ítélőképességével együtt közli (vö.: 6., 25., 40. v.). Arra törekedve, hogy ennek a hosszú fejezetnek a tartalmát összefoglaljuk, figyeljünk meg négyféle hűséget, amelyet bemutat.
Hűség a házassági kötelékhez, 1-9. v. Pál megállapítja, hogy a házasság nem mindenki számára van (1b., 7-8.), azonban erkölcsi szempontból ajánlatos (2. v.); habár ez az állapot nem lehet kettős házasságban élés; figyeljük meg a 2b. verset. A köteléket kölcsönösen el kell ismerni mind erkölcsi (3. v.), mind fizikai (4-5. v.) szempontból. A házasságban két ember „egy (hús)testté" válik, és ezt az egységet állandóan tiszteletben kell tartani.
Hűség a házastárshoz, 10-24. v. A köteléket nemcsak tisztelni kell, hanem sohasem szabad felbontani (10-11. v.). Ha azonban az egyik fél eltávozik, tanácsos a kibékülés, és nincs megengedve az újabb házasodás. Egy másik helyzet is megfontolásra kerül, amely feltehetőleg gyakran előfordult Korintusban, amikor az egyik fél megtért, de a másik nem (12. v.). Ez nem lehet ok a válásra (12-13. v.). Még ha egy ház szellemileg megosztott is, ahol megelégedettség van, hűségesnek kell lenni a meg nem tért félhez is, háztartási és családi okokból (14. v.) Ha a hitetlen fél elválik, ám tegye, de egyébként az együttmaradás által az egyik fél eszköze lehet a másik megtérésének (15-16. v.). Így minden körülmények között a szabály a következő: „Kiki amiben elhivatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt" (24. v.).
Hűség az Úrhoz, 25-38. v. Most a még nem házas férfi és nő ügyével foglalkozik. Az akkori és ott uralkodó viszonyok bizonyos helyzete, amely számunkra nem derül ki (26-32. v.), okozza azt, hogy Pál a házasság nélkül maradást tanácsolja, és az Úr iránti nagyobb hűségre utal (32b-35. v). A házasságot nagyon gondosan meg kell fontolni. Előmozdítja-e vagy akadályozza az Úr iránti odaadásomat? Azonban mindenki legyen meggyőződve a saját lelkében (36-37. v.).
Hűség a házassági törvényhez, 39-40. v. Ez a félreérthetetlen igehely messzemenően helyteleníti a válást (39a. v.); csak az egyik fél halála után engedi meg újra a házasodást, és csakis „az Úrban".
Tanulság: A lecke követelménye az ezekhez az elvekhez való hűség.