A KORINTUSI hívők bálványimádók voltak, de az evangélium szabaddá tette őket. Mindenesetre az ilyen szolgalelkű generációk után és a bálványimádó praktikák folyamatos jelenléte mellett érthető, hogy sok hosszan tartó nehézséggel szembekerültek. Sokan manapság is, akik megszabadultak a kicsapongó és erkölcstelen életből vagy valamilyen eretnek vallás hatalmából, gyakran viaskodnak gonosz hajlamokkal. Az ilyen hívők iránt együttérzést és gyengédséget kell tanúsítani, tanácsolja Pál.
Itt a téma a bálványoknak áldozott hús megevése. Ez nehéz ügy lehetett Korintusban, ahol amit a mészárszékben árusítottak, ilyen szertartási áldozatból származhatott. Dániel visszautasította, hogy ilyennel beszennyezze magát. Nos, mondja Pál, tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete, de ez csak felfuvalkodottá tesz, míg a szeretet épít. Pusztán annak a gondolata, hogy tudunk valamit, ismeretünk hiányos voltáról árulkodik. Pál azt mondja, hogy tudjuk: a bálvány semmi - csak egy darab fa, vagy kő -, és hogy csak egy Isten és Atya létezik és egy Úr, a Jézus Krisztus, de nincs meg mindenkinek ez az ismerete. Némelyek, akik hosszú ideig bálványimádók voltak, úgy tekintették az ilyen hús megevését, mint ami egyenlő a bálvánnyal való eleven kapcsolattal, és ezért gyenge lelkiismeretük beszennyeződött. Mi azonban tudjuk, hogy elfogadásunkat illetően az étel semmit sem jelent (8.v.).
Mi legyen akkor azoknak a magatartása, akiknek „van ismeretük"? Cselekedjenek aszerint? „Meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőtleneknek." Ne tedd tönkre ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt, mondja Pál (Róm 14,15). Gyakorlatunkat függővé kell tennünk gyengébb testvérünk lelkiismeretétől (1Kor 8,11). Mennyire tekintem fontosnak szabadságom gyakorlását, ha az azzal való visszaélés megbotránkoztatja gyengébb testvéremet. Ez „Krisztus elleni" vétek (12).
Noha az ilyen bálványáldozati hús evése manapság sok országra nem érvényes, az elv megmarad. Vannak-e a magatartásnak, a mindennapi életnek olyan dolgai, amelyek számomra megengedhetőek megvilágosodott értelmem miatt, de némely testvérem számára valószínűleg botránkoztatóak? Akkor kémem kell kegyelmet, hogy tartózkodjam attól.
Tanulság. Pál döntése szabályozza-e az én magatartásomat is? Az ismeret vagy a szeretet a döntő?