Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Korintus 12,12-31

PÁL a korintusi hívőknek írva a következőket mondja: „Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint" (27. v.). Az efézusiaknak ezt írja: „Egy a test" (Ef 4,4). Ezért arra következtethetünk, hogy ennek a kifejezésnek, hogy „Krisztus teste", van helyi és általános jelentése, amely mindegyik esetben újjászületett hívőkből épül fel. Ennek illusztrálása a 12. versben az emberi test, amely sok tagból áll, de egyetlen egészet képez. Ennek kezdete a 13. versben látható. A sok tag egy testté a Szellembe merítés által válik. A korintusi gyülekezetben senki sem volt e nélkül a bemerítkezés nélkül (figyeljük meg, hogy „mindnyájan bemerítkeztünk, és így Pál belefoglalja ebbe önmagát és minden más hívőt is). A keresztyén embertől nem lehet azt kérdezni, hogy „rendelkezel-e a Szellem bemerítésével", mert ha nem, akkor nem keresztyén. Ez a bemerítés történelmileg pünkösdkor volt aktuális (ApCsel 1,5; 2,4), és szellemileg a megtéréskor. A test összefoglaló volta a 14-19. versben található. Van különbözőség a testben, de minden tag egyformán lényeges. Nem szabad panaszkodnunk, ha úgy érezzük, hogy mi alantas tagok vagyunk benne, mert azok vagyunk, amik vagyunk, és hogy hol vagyunk abban, az az Isten döntése (18. v.). Közülünk senki sincs belehelyezve véletlenül vagy szeszélyből, hanem isteni terv alapján. Ha mindenki egyféle tag lenne, a test nevetséges és abnormális volna. Életbevágóan szükséges, hogy azok legyünk, amik vagyunk, és ott, ahol vagyunk. Most a tagok nélkülözhetetlenségét látjuk (21-24. v.). Ha mindegyik nélkülözhetetlen a Tervező számára (18. v.), akkor mindegyik nélkülözhetetlen a társai számára is. Mennyire szükséges, hogy mindenki a saját funkcióját töltse be! Bátorító, hogy a látszólag kisebb jelentőségű tagoknak bőséges tisztességet adományoz Isten (24. v.). A nagy lábujj lehet, hogy nem nagyon látszik, de nélküle a test elveszíti az egyensúlyát.

Ezek az igazságok megakadályozzák a tagok közötti tapintatlanságot (25-27. v.). Figyeljük meg a kifejezéseket, hogy „ne legyen hasonlás", „ugyanarról gondoskodjanak egymásért", „együtt szenvednek a tagok mind", vagy „együtt örülnek". Az egységet támogatjuk egymással törődéssel, együttérzéssel, egymás nagyrabecsülésével. Pál tehát azzal fejezi be, hogy értelmezi a tagok jelentését, 28-30. Amennyiben érvényes az isteni helykijelölés (18. v.), ugyanúgy helye van a személyes feladatnak (31a. v.) - a kiváltképpen való úton (31b. v.).

Tanulság. Kárt okozok-e a Testnek, vagy tökéletesítem?