ENNEK a fejezetnek az első verseit figyelembe véve ne felejtsük el, hogy voltak, akik szemben álltak Pállal. Ez még inkább figyelemre méltóvá teszi köszöntésének gyönyörű szívélyességét, ahogyan megszólítja őket. Beszél szeretetéről, és a következő szóval kezdi: „kegyelem". Van vigasztalása számukra, amelyről elismeri, hogy Istentől jön. Szenvedései Isten új kijelentésére vezették, amelyet új névvel fejezett ki, olyan névvel, amely csodálatosan gyengéd: „irgalmasságnak atyja és minden vigasztalásnak Istene" (3. v.). Isten minden irgalom eredete, az a Forrás, ahonnan ezek áradnak (Jak 1,17; Róm 12,1; Zsid 12,9; Ef 1,17). Ha van irgalom, akkor Isten annak az irgalomnak az Atyja, bármi is legyen. Ő a „minden vigasztalásnak Istene", azé a gyengéd derűé és vigasztalásé, amit a szeretet adhat annak, akit szeret, azzal, hogy kielégíti legbelsőbb szükségleteit. Pál azelőtt említi az „irgalmasságot" és a „vigasztalást", mielőtt a szenvedésről beszél, de minden alkalommal, amikor őt szenvedés érte, Isten keze tartotta fenn, és áldások származtak belőle. Áldások? Igen, nem utolsó sorban az a képesség, hogy a szükség órájában másokkal együtt érezzen, abból az isteni együttérzésből fakadt, amelyet ő maga kapott (4. v.). Nemcsak új kijelentése volt Istenről, hanem új ereje is a vigasztalásra. Megpróbáltatásai növelték használhatóságát az Úr szolgálatában.
Ahogyan megtanulta Krisztus gyalázatát készségesen elhordozni, a szenvedést elnyelte az Ő vigasztalása (5. v.). De bármi történt is Pállal Krisztus szolgálatában, az ő javukért volt (6-7. v.), és az ő szenvedésük bizonyság volt számukra, hogy részesülnek az ő vigasztalásában. Nem akarta, hogy ne tudjanak szenvedéseiről, mert ez lehetővé tette neki, hogy bebizonyítsa, milyen mély az érdeklődés benne irántuk. Ez tanította meg Pált arra, hogy rendíthetetlenül bízzon Istenben (9-10. v.). Az Isten, aki át tudta őt vinni a 8. versben leírt szenvedésen, akármin át tudja vinni!
Azzal kapcsolatban, hogy nem ment hozzájuk, tiszta volt a lelkiismerete (12-14. v.). Ráadásul ő a biztos meggyőződés embere volt (15-24. v.) Döntéseit nem (hús)test szerint hozta (17. v.). Üzenete határozott volt (19-20. v.). A 23. versben magyarázza meg, hogy miért nem ment el hozzájuk. Mint mindig, irántuk való szeretete irányította tetteit.