Ml TÖRTÉNIK, ha jelenlegi testünk szertefoszlik a halálban? Van Istentől készített házunk" (1. v.). A jelen idő kifejezi annak bizonyosságát, hogy feltámadott testet kapunk (1Kor 15,42-49). Addig „sóhajtozunk" (Róm 8,23) a testi gyengeség és a bűn terhe miatt, és vágyakozunk a mennyei dicsőség után. Dicsőséges jövőnk bizonyos, mert ígéretünk van róla a Szellem zálogában, és éppen most Isten keze munkája vagyunk (2Kor 5,5). A jelenben az elkövetkező dicsőség előízét élvezhetjük. Természetesen testben való tartózkodásunk most számkivetést jelent az Úrtól, távollétet igazi otthonunkból (6. v.). Miközben az Úr szellemileg mindnyájunkkal velünk van, fizikailag távol van. Pálnak nincsen kétsége afelől, mi fog történni vele a halálban (8. v.). Krisztus közvetlen jelenlétébe fog kerülni (lásd: Fil 1,23). A jelenben arra törekszik, hogy „kedves" legyen Őneki (2Kor 5,9).
„Mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé" (10. v.). Nem azért, hogy elhomályosítsa a hívő ember mennyei boldogságának kilátását, hanem ösztönzőleg akar hatni arra a törekvésére, hogy kedves legyen az Úrnak. A jövőbeli események hatást gyakorolnak a jelenlegi keresztyén életre. Amit ebben a testben tettünk, ott meg fog jelenni. A Mester, aki elnökölni fog a tüzetes megvizsgáláskor, ugyanaz az Úr, Aki szeret minket, és Aki önmagát adta értünk. Nem lesz kíméletlen; nem lesz igazságtalan. Nem fogja figyelmen kívül hagyni az enyhítő körülményeket. Megért minden nehézséget, amivel szembe kerülünk.
Pál úgy szolgált, mint akinek számot kell adnia (11. v.). Ezért hódolattal és istenfélelemmel próbálta meggyőzni az embereket. „A Krisztus szeretete" szorongatta (14. v.). Az a szeretet, amelyet Krisztus mutatott az emberek iránt, amikor meghalt értük, szilárdan megtartotta az apostolt az ilyen Üdvözítő iránti ragaszkodásban. Az a szeretet ösztönözte, hajtotta, szorongatta. Itt egy olyan élet szégyenérzet nélküli bizonyságtételét látjuk, amelyet egy hatalmas és mindenre kiható indíték mozgatott; egy élet örökké áldott szolgaságát, amelyet megragadott, rabul ejtett és irányított a szeretetteknek ez a Fejedelme, az Úr Jézus Krisztus. Helyesen írhatta Zinzendorf, a hermhutiak alapítója: „Egy szenvedélyem van az életben, Ő."
2Kor 5. 5 Maga Isten az, aki minket erre felkészített, és aki a Lélek zálogát is nekünk adta.
Fil 1. 23 Mert ez a kettő szorongat: kívánok elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb,
2Kor 5. 9 De akár itthon, akár a távolban vagyunk, az a célunk, hogy elnyerjük tetszését.