Skip to main content

07.22 A békéltetés szolgálata

OLVASNIVALÓ: 
2Korintus 5,18-21

A BÉKÉLTETÉS az ellenségesség barátsággá alakítása, és utalás rejlik benne egy olyan közösségre, amely egyszer létezett, és azt követően elveszett. Az ember közösségre teremtetett Istennel. Akkor teljesíti rendeltetését, amikor egy az Istennel. De van egy eltávolító hatás - a bűné. A bűn ember és Isten közé állt. Az ember elidegenedése Istentől, az Istennel szembeni aktív ellenségeskedéssel együtt, amely ezt követte, Ádám engedetlenségével és bűnével jött be. Az Isten akaratával szembeni engedetlenség az ember és a Teremtője közötti közösséget lehetetlenné tette. A közösség megszakadt, és Ádám bűnének ez a következménye még ma is fennáll.

Az embernek szüksége van arra, hogy igaz legyen Isten előtt, hogy megbékéljen vele. Minden úgynevezett evangéliumot meg kell vizsgálni. Ez a sarkalatos próba, mert központjában a kereszt áll. Isten megbékéltetett minket Önmagával úgy, hogy Krisztust bűnné tette értünk. Krisztus bűntelen volt; „bűnt nem ismert". Minden tekintetben szent volt. Mindenben megkísértetett hozzánk hasonlóan, de sohasem vele született bűn kísértette. Az természetesen elképzelhetetlen, hogy valaha is vétkezhetett volna, mert Ő „a (hús)testben megjelent Isten" volt.

Bűnné tétetett. Bűntelensége volt az a tulajdonsága, amely alkalmassá tette Őt Isten szemében, hogy a megbékélés eszköze legyen. Isten Őt, a bűntelen Embert bűnné tette. Ez nem jelentett semmivel sem kevesebbet a kereszthalálnál. Krisztus nemcsak „elhordozta bűneinket saját testében a fán", hanem „bűnné lett". Ő állt vádlottként a bűn egész kérdésében. Ameddig a bűn kérdése fennállt, a békéltetés lehetetlen volt. De Krisztus, minthogy bűnné lett, meghalt, és a bűn örökre félretétetett. A bűnt Isten helyezte Őrá; az Ő halála jelentette a bűnön az isteni ítélet végrehajtását. Amikor Ő meghalt, eltávolította a bűnt; az már nem lehet többé akadály. Isten békességet teremtett a Golgota intézkedése által; megvalósította a megbékéltetést. A bűnt csak halál által lehet elintézni. Ez az Ő halálát kívánta, aki Ember lévén meghalhatott, és Isten lévén részesíthetett mindenkit isteni Személyének méltóságában, érdemében, értékében és dicsőségében az engesztelő áldozat által, amelyet bemutatott. „Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával." A keresztyén ember a mennyei királyi udvar követe, aki a békéltetés szolgálatával megy az emberekhez a menny Királyának megbízásából.