Skip to main content

07.27 Krisztus alázatossága és szelídsége

OLVASNIVALÓ: 
2Korintus 10,1-18

„MAGAM PEDIG, én, Pál kérlek titeket" (1. v.). Ez különleges hangsúlyt kap, jelezve, hogy Pál ennek a versnek nemcsak nyelvtani, hanem vitatott témája is. A fejezet tele van utalásokkal azokra a vádakra, amelyeket ellene felhoztak, és részét képezi az apostol védekezésének, amely a 13. fejezetben is folytatódik. Némelyek azt mondták, hogy ő „alázatos", félénkszívű, amikor közöttük van, de „bátor" akkor, amikor távol van (1. v.). Azt állították, hogy „test szerint" él (2-3. v.), hajlamos önmaga felmagasztalására (8. v.), és leveleit arra használja, hogy megijessze őket (9. v.). Némelyek tréfálkoztak középszerű személyes megjelenésén (10. v.) és modorában az előkelőség hiányán. Pál milyen szavakat intéz hozzájuk, hogy megcáfolja ezeket a vádakat? Igazságos felháborodással fogadja azokat? Nem, hanem kérleli őket „a Krisztus szelídségére és engedelmességére". Ezek a jellemvonások az ő szemében nagyon értékesek voltak, még ha az övékben nem is. Ez az Úr Jézusra emlékeztet; eszükbe juttatja, mennyire távol állt tőle az erőszak és az indulat, amikor gyűlölet teljes provokációnak volt kitéve; mennyire távol állt tőle önmaga erőszakos előtérbe tolása, amely képtelen tekintettel lenni mások igényeire. Ez az a szellemiség, amellyel Pál megközelíti a helyzetet. Úgy fogja kezelni, ahogyan Krisztus foglalkozott volna vele. Mesterének jellemvonásait mutatja. Külön megemlíti Krisztusnak ezeket a nemes tulajdonságait, mert ezek követése miatt vetették meg.

Jegyezzük meg, hogy Pál szolgálata nevelő jellegű volt (8,12.19). „Mindenek épülésre legyenek" (1Kor 14,26).

Voltak természetesen néhányan, akik folyton összehasonlították munkájukat másokéval (12. v.) a sajátjuk előnyére. Pál kijelenti, hogy az öndicsőítés mindig veszedelmes. Maga Pál betartotta a munka határait, amelyet Isten kijelölt számára, és nem dicsekedett mások munkájával, mintha az övé lett volna (14-16. v.). Nem akarta, hogy azt gondolják: öndicsőítéssel foglalkozik, vagy, hogy eredményei teljesen tőle függnek. Ócsárlói önmagukat dicsőítik, és így cselekedve teljesen alkalmatlanná teszik magukat arra, hogy elnyerjék Isten elismerését. Pál egyedüli vágya Isten elismerése. Igazán csak abban dicsekedhetünk, amit Isten tett rajtunk keresztül. Ezekkel kapcsolatban kijelenthetjük: „Dicsőség Istennek, mert nagy dolgokat tett."