Skip to main content

07.29 A tövis és a kegyelem

OLVASNIVALÓ: 
2Korintus 12,1-21

AZ EGYIK legkegyetlenebb gyanúsítás, amivel Pált illették, az volt, hogy Istennek nem tetszően jár. Támadói rámutattak a (hús)testében lévő tövisre (7. v.). Nem világos, hogy mi volt ez, de a kifejezések fizikai jellegűek, és utalások vannak arra, hogy gyötrelmes volt. Pál rákényszerült, hogy megmagyarázza, miért van ez a testi gyöngesége, és ezt cselekedve megtör egy tizennégy éve önként magára vállalt hallgatást. Tizennégy évvel ezelőtt ő, „egy ember Krisztusban", óriási megtapasztalást élt át. Elragadtatott a harmadik égig, és látott olyan dolgokat, amelyeket lehetetlen emberi nyelven elmondani. Pál csodálatra méltó alázata mutatkozik meg abban, hogy ilyen hosszan hallgatott valamiről, amit mások a háztetőkről hirdettek volna. Ebben benne volt az elbizakodás lehetősége, de az Úr hatásos lépéseket tett ellene.

Pál olyasmiben részesült, ami egyrészt fájdalmas, másrészt megalázó volt. Háromszor imádkozott az Úrhoz annak elvételéért, ahhoz fordulva, Aki (hús)testének napjaiban háromszor könyörgött az Atyához: „múljék el tőlem ez a pohár". Megérkezett a válasz (9. v.). A szavakban, hogy „ezt mondta", benne van, hogy a válasz megismételt volt és végleges. Az apostol egész életére érvényes volt. A tövis nem vétetett el, de van két mód a teher könnyítésére. Annak tényleges súlyát csökkenteni lehet, vagy meg lehet erősíteni a vállakat, amelyek azt hordozzák. Pálnál az Úr útja az utóbbi volt. Elég kegyelmet és erőt ígért.

Az ígéretet jelen időben jegyezte fel; ez ma is a miénk. Az Ő kegyelme mindig elegendő, és megfelel szükségeinknek; sohasem túl sok, sohasem túl kevés; sohasem jön túl hamar, sohasem túl későn. „Az én kegyelmem", mondta az Úr. Micsoda kegyelem volt az Övé! Ő „teljes volt kegyelemmel és igazsággal". Ez a kegyelem ma is rendelkezésünkre áll. Miután Pál megértette, hogy a tövis Isten szándékához tartozott az ő életében, hozzáállása teljesen megváltozott. A tövis megvédte őt a szellemi elbizakodottságtól, ráébresztette saját gyengeségére, és elérhetővé tette számára a szellemi hatalom új tárházait. Pál gyengeségén keresztül Isten hatalma, amely már önmagában tökéletes, tökéletes lett megnyilvánulásában és működésében. Isten hatalma még mindig emberi erőtlenségben végeztetik el.