PÁL KÖVETKEZŐ látogatása Korintusba szívvizsgálat lesz (1-2. v.). Gyengeséggel vádolták őt. Emlékeztet rá, hogy Krisztus gyengeségben halt meg a kereszten. Az Úr magára vette az emberi természetet annak minden gyengeségével, hogy alávethesse magát a leggyalázatosabb halálnak. Ahogyan ott függött a kereszten, úgy látszott, teljesen ki van szolgáltatva a bűnösöknek. Most azonban Isten hatalma által él. Pál teljes mértékben megtapasztalta, mit jelent Krisztusban gyengének lenni, de nem volt idegen számára az a hatalom sem, amely a gyengeségben vált tökéletessé. Pál remélte, hogy a korintusiakat nem találja hiányosnak ebben a tekintetben (7-9. v.). Jelentőségteljes, hogy legrészletesebb áldása ennek a legszigorúbb levelének a végén áll. Itt egy szerető szív túlcsordulását látjuk; mindenkinek áldást kíván, kritikusainak is. Ez az apostoli szív mértéke; szeretete magához ölelte mindnyájukat.
A Szentháromság három személyét segítségül hívja. A Fiú, az Atya és a Szent Szellem különálló személyiségét ismeri itt el. Az igehely tehát a Szentháromság tanának világos elismerése. Mindegyik Személyt segítségül hívja, hogy biztosítsa jelenlétét lényegi természetének megfelelően, és aszerint, amilyen szerepet az üdvözítés isteni művében játszik. Az üdvözítés eszköze Urunk Jézus Krisztus kegyelme. A kegyelem az Atyáé, itt azonban elsősorban Krisztusnak van tulajdonítva, részben azért, mert Isten kegyelme rajta keresztül nyilvánul meg, részben pedig az Ő kegyelmes cselekedete miatt (8,9). Az a forrás, amelyből a kegyelem árad, az Isten szeretete, aki „szeretet" (1Jn 4,8.16). Mivel részesültek a Szent Szellemben, a korintusiak eljutottak Isten szeretetének megismerésére és Krisztus kegyelmének megtapasztalására. Ő a közösség élő közvetítője a hívők és az Atya között (a Szellem által kiáltjuk: „Abba, Atya"; Róm 8,15; Gal 4,6), valamint a hívők és a Fiú között (Róm 8,9). A Szellem az élő személyes köteléke annak a hívők közötti közösségnek is, amely a szentek közössége. A Fiú kegyelme, az Atya szeretete, a Szellem közössége - lehet-e ennél gazdagabb áldást kívánni?
Röviddel ez írás után Pál ellátogatott Korintusba (ApCsel 20,2), de nem tudjuk, hogyan fogadta a gyülekezet.