PÁL TOVÁBB fejtegeti a keresztyén szabadság evangéliumát a galatákhoz intézett szenvedélyes kérését hangsúlyozva, hogy megállítsa őket, és visszaterelje lépteiket az igazság ösvényére, egy figyelemre méltó hasonlat segítségével (4,21-31). Tájékoztatásul elolvashatjuk a következő igehelyeket: 1Móz 16,1-16; 21,1-21, amelyek Ábrahám családi életéről szólnak. Ábrahám „feleségeinek" és két fiának történetéből, valamint abból a kérdésből kiindulva, hogy mi volt a döntő az örökösödést illetően, tovább megy, hogy olyan dolgokat tanítson, amelyek a feljegyzettek mögött vannak, olyan párhuzamokat találva, amelyeknek nagyon is valóságos közük van a galáciai gyülekezetekben kialakult helyzethez.
A Pál által ismertetett helyzetben igaz és hamis testvérek szerepeltek; olyanok, akik Szellemtől voltak, és olyanok, akik a (hús)testtől; Isten fiai és örökösei hit által, és olyanok, akik féltékenyen üldözték őket, gúnyt űzve a hitből a körülmetélkedés szükségességét tanítva. Ahogyan az apostol mondja. Ábrahám felesége és szolgálója két szövetséget képvisel; Hágár, a rabszolganő rabszolgafiakat szült a (hús)test szerint; Sára, a szabad asszony az ígéret gyermekét szülte, aki szabad volt. A földi Jeruzsálem felel meg Hágámak, míg a mennyei Jeruzsálem felel meg Sárának. Éppen úgy, ahogyan a (hús)test szerint született gyermek (Izmáél) üldözte azt, aki Szellemtől született (Izsákot), a júdaizálók üldözték a Krisztusban igazán hívőket. De ahogyan Ábrahámnak érzelgősség nélkül el kellett távolítania a rabnőt és annak fiát a házából, ugyanúgy kell a hívőknek tökéletesen visszautasítaniuk azokat, akik az evangélium igazságának megtagadását követik. János apostol, aki sokkal később olyan emberről írt, aki nem maradt meg Krisztus tanításában, ezt mondta: „ne fogadjátok azt be házatokba, és azt ne köszöntsétek" (2Jn 9-11).
A galaták álljanak meg szilárdan a szabadságukban és ne engedjék, hogy valaki újra rabszolgává tegye őket. Krisztus Jézusban a (hús)test nem használ semmit, sem pedig a leghagyományosabb vallási szertartás; egyedül a szeretetben cselekvő hit számít (5,1-6). Pál, olyan felkavart érzelmekkel, amilyenekkel sehol máshol nem találkozunk írásaiban, szembeállítja az ő hitüket saját üldöztetésével (7-12. v.). Noha a kereszt sokak számára a botránkozás köve, az Úr hű szolgája nem fogja megtagadni azt, Aki az átkot elszenvedte és elhordozta (lásd: 2,20; 5,24; 6,12.14).