AZ EFÉZUSIAKHOZ, a Filippiekhez és a Kolosséiakhoz íit levél, amelyeket Pál apostol a börtönből Irt, kiemelkednek, mint hatalmas hegység, a többi ihletett levelei közül. Az Efézusiakhoz írt levélben ennek legmagasabb csúcsaira jut fel az apostol.
A Rómaiakhoz írt levelében először a bűnös kétségbeejtő szükséghelyzetéről irt, majd pedig utána Isten kegyelméről, amely azt megoldja. De az Efézusi levélben Pál a láncai ellenére szellemben szabad, hogy hozzákezdjen egy olyan doxológiához, amely feltárja Isten tanácsvégzéseit és kegyelmes szándékait az ember megáldására, amelyek már sokkal azelőtt léteztek, hogy a bűn elcsúfította volna csodálatos teremtését.
Ezt nem azért írta, hogy valamilyen keresztyén gyülekezet hibáit kijavítsa. Ez körlevél lehetett; nincsenek személyre szóló köszöntések, noha Pál hosszú ideig munkálkodott Efézusban. Gondolatait magasztos téma uralja: Istennek az ember iránt Krisztusban megmutatott kiemelkedő kegyelme. Figyeljük meg ennek a kegyelemnek efézusi diadalmaskodását a ApCsel 19,18-20-ban.
Az Efézusi levélben kijelentett igazság nincsen említve az evangéliumokban vagy az előző levelekben. Ez feltárja Isten arra vonatkozó szándékát, hogy mindent egyesítsen mennyen és földön Krisztus vezetése, hatalma alatt. Ezt „titoknak" nevezi - vagyis szent titoknak, amely eddig rejtve volt, de most ismeretessé lett (Ef 1,9-10; 3,5-6). Ez Isten uralmának végső formája, ahogyan rá volt bízva az ember Jézus Krisztusra arra az időre, amely megelőzi az örökkévalóságot, ahol majd igazság lakozik, és Isten lesz minden mindenekben.
Ehhez csatlakozik egy másik új kijelentés, hogy minden hívő, zsidó és pogány egyenlő, eggyé lett Krisztus Testének kialakításában, aki a Fő. A Gyülekezet is, a kihívottak társasága az Ő szeretetének és áldozatának tárgya, amelynek meg kell jelennie Őelőtte, mint menyasszonyának (Ef 2,15; 5,27).
A levél első része (1-3. fej.) határozottan tanítói jellegű, amely kifejti Isten velünk kapcsolatos szándékát és ennek eredményeképpen nyert kiváltságainkat; a „kegyelem" és „Krisztusban" kulcsszavai ennek a résznek; figyeljük meg ismétlődéseiket. A 4-6. fejezet figyelmeztetés, hogy járjunk méltóképpen magas elhívatásunkhoz; itt a kulcsszavak: „járás" és „az Úrban". Az első rész szellemi bővölködéssel és bölcsességgel foglalkozik, a második a szellemi járással és a szellemi harccal