Skip to main content

08.09 Imádság szellemi bölcsességért

OLVASNIVALÓ: 
Efézus 1,15-23

ISTEN KEGYELME és a hívők reagálása Pált hálaadásra és imára indítja. Mennyire adunk hálát az összes szentekért? Hányszor említjük meg őket név szerint, mindegyiket külön szükségletének megfelelően? Imádkozunk-e szellemi előmenetelükért, vagy csak az evilági jólétükért? Imádkozunk-e mindenkiért, a visszaeső bűnösökért és a hűséges szolgákért, fiatalokért és öregekért? Az ilyesmi időt vesz igénybe. Pál példát ad nekünk (Kol 1,3; Ef 6,18).

Imádkozik a dicsőség Atyjához, ahhoz a forráshoz, ahonnan minden dicsőség kisugárzik, hogy Őt valóban megismerhessük. Szorgalmasan kutatnunk kell akaratát a Szentírásból, és jobban megismernünk Őt (2Pt 1,5; Kol 1,9; Fil 3,10). Azt szeretné, ha szívünk szemei megvilágosodnának, és belső meggyőződésünk lenne három dologgal kapcsolatban.

Először emlékeznünk kell arra, hogy elhívásunkhoz reménység kapcsolódik, horgony a lélek számára, amely bizonyos és megingathatatlan. Meg vagyunk váltva a dicsőségben lévő Krisztussal való örök egyesülés reménységében. Az arra a napra való előretekintés megerősít bennünket a jelen megpróbáltatásai közepette. Erősítse meg szívünket nemcsak testünk megváltása, hanem az is, hogy Krisztussal együtt járva hasonlókká leszünk Őhozzá, és meg fogunk szabadulni a világi dolgok keresésétől.

Másodszor, figyelembe kell vennünk annak a dicsőségnek a gazdagságát, amellyel Isten rendelkezik örökségében a szentekben. Minden igaz izraelita gondosan megőrizte az örökséget, amelyet Kánaánban kapott. De Istennek is van öröksége. Mózes ezt mondta: „Az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége" (5Móz 32,9). Nem csupán úgy kell szemlélnünk üdvösségünket, mint nekünk juttatott áldást, hanem úgy, mint ami örömet és örök dicsőséget jelent Istennek. Az anyagi teremtésben megmutatkozó dicsőséges munkája elhalványul az Ő népében megvalósuló erkölcsi és szellemi diadala mellett.

Harmadszor, erős meggyőződésre van szükségünk hatalmának kiemelkedő nagyságáról. Ezt a hatalmas erőt használta fel a sötétség hatalmai ellen, amikor feltámasztotta Krisztust a halálból és amikor jobbja felől ültette mindenek fölé. Ez a hatalom áll rendelkezésünkre, akik Őbenne bízunk, olyan hatalom, amely most elérhető.

„Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem, és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel" (1Sám 12,23).
Kol 1. 3 Hálát adunk mindenkor Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, valahányszor értetek imádkozunk,
Ef 6. 18 Minden alkalommal minden imádsággal és könyörgéssel imádkozzatok a Lélek által. Ebben legyetek éberek minden állhatatossággal és könyörgéssel az összes szentekért,
2Pt 1. 5 Éppen ezért minden igyekezettel azon legyetek, hogy a ti hitetekhez bőségesen adjatok még erényt, az erényhez ismeretet,
Kol 1. 9 Ezért amely naptól fogva ezeket hallottuk, mi sem szűnünk meg értetek imádkozni, és kérni, hogy beteljesedjetek az ő akaratának megismerésével minden lelki bölcsességben és értelemben,
Fil 3. 10 hogy megismerjem őt és feltámadásának erejét és az ő szenvedéseiben való részesedést, hasonlóvá lévén az ő halálához,