A világ útja, Ef 4,17-19. Itt egy ünnepélyes felszólítás van magától az Úrtól - hogy eltérően gondolkodjunk és cselekedjünk a körülöttünk lévő világtól. A Római Birodalom világának gyalázatos szemérmetlensége és zabolátlan testisége növekvő módon szemlélhető a világban manapság. Az emberek elméje megvakult és szívük megkeményedett, érzéketlen Isten és Igéje iránt. Micsoda leírás van itt az istentelen emberekről! Hangsúlyozza a gonosz természet romlottságát, amelyet mindnyájan örököltünk Adámtól, és még mindig magunkkal cipeljük. Ez nem javul meg a megtérésünkkel (Ef 4,22).
A Krisztus útja, Ef 4,20-21. Hála Istennek, van az életnek egy másik útja, amely Krisztusban volt látható. Nem csupán hallottunk Őróla, hanem láttuk a tökéletes szentség életét megtestesülni az Ember „Jézusban". Benne igazság látható.
Krisztus Teste tagjainak életmódja, Ef 4,22-32. Isten Krisztus Testének minden tagját úgy látja, mint akik „Krisztusban" vannak; ezért mutatniuk kell Krisztus jellemvonásait. Ő az „új teremtés" része; ezért szokás szerint „az élet újságában" kell járnia. Gyakorlatban meg kell valósítanunk azt, amik elhívásunk által lettünk, a „szentséget". Szándékosan le kell vetkőznünk régi szokásainkat, és magunkra kell öltenünk újakat is (Ef 4,22.24, és Róm 13,14).
Egyedül a Szent Szellem tehet képessé arra, hogy ezt megtegyük. Ő elpecsétel bennünket, mint Isten tulajdonát, amíg testünk is meg nem váltatik (Róm 8,11.23). Átadja és életre kelti új természetünket. De mi megszomoríthatjuk, vagy bánatot okozhatunk neki, ahogyan Izráel tette (Ef 4,30; Ézs 63,10). Ezért minden megkeseredést és rossz szándékot el kell vetnünk. Másokkal helyesen kell viselkednünk. Milyen gyakran van említve a beszéd! Mivel a szív ezt mondja: „szavaid igazolnak majd", vagy „ítélnek el" (Mt 12,37). Hogy beszédünket ellenőrizhessük, először gondolkodásunkat kell ellenőriznünk; ez határozza meg magatartásunkat. Újuljunk meg elménk szellemében a Szentírás alázatos tanulmányozásával (Ef 4,23). Aztán Krisztussal foglalkozva úgy fogunk járni, ahogyan Ő járt; és ez a mi örömünk. Boldogan vetjük le a szennyes régi ruhákat és vesszük fel „gyönyörű öltözetünket (Ézs 52,1). Isten szeretetétől indíttatva határozottan kedvesekké és könnyen megbocsátókká válunk.
„Megengedvén, miképpen az Isten is... megengedett néktek" (Ef 432).