Skip to main content

08.17 A házasság megszentelt szépsége

OLVASNIVALÓ: 
Efézus 5,22-33

EZ az érdeklődésre számot tartó igehely kölcsönös alázatra és szeretetre hív fel. Először a feleségeket szólítja fel a férjek iránti engedelmességre, aztán pedig (a 6. fejezetben) a gyermekeket a szülőknek, a szolgákat az uraiknak való engedelmességre, azzal együtt, hogy elmondja a férjek, a szülők és az urak kötelességeit is.

A természeti ember kellemetlennek találja, hogy bárkinek alárendelje magát. Mégis, maga a világmindenség Ura, amikor gyermek volt, engedelmeskedett gyarló szüleinek, később pedig az igazságtalan uralkodóknak; elismerte, hogy minden hatalom Istentől származik (Lk 2,51; Jn 19,11). Valójában, amikor majd minden ellensége már a lába alá lesz vetve, Ő mint a tökéletesen megdicsőült Ember, aláveti magát ismét Istennek (1Kor 15,25). Tehát ne gondoljuk, hogy személyes alsóbbrendűséget foglal magában az engedelmesség. Miután a férfi feje az asszonynak, ezért az asszony alárendeltsége legyen olyan, mint az Úrnak magának. Ráadásul ez ugyanolyan legyen, mint a Gyülekezet engedelmessége a Krisztusnak. Ez nem meghunyászkodó engedelmesség, hanem boldog válasz arra a szeretetre, amely ezt megérdemli.

A férfiak feladata ugyanúgy nagy követelmény: úgy szeressék feleségüket, ahogyan Krisztus szereti a Gyülekezetét. Ez együtt érző, figyelmes magatartást és szabad önátadást jelent a férjnek a felesége iránt. Bizony, az ilyen figyelmeztetéseknek kell uralniuk az ember gondolkodását, mielőtt házastársat választ, és nekünk gyakorolnunk kell ezeket az erényeket az embertársainkkal fennálló minden kapcsolatunkban; akár házasok vagyunk, akár nem. Isten Szelleme jellemezzen bennünket. Ráadásul a férj és felesége egy, ezért a férjnek úgy kell gondot viselnie feleségére, mint a saját testére. Ha partnere érdekeit szem előtt tartja, a sajátját tartja szem előtt. Micsoda nagyra értékelése ez a házassági kötelék szentségének és értékes voltának! Hasonló ahhoz, ami Krisztus és a Gyülekezete között fennáll, amiért egyedülálló módon Önmagát adta. Milyen kiváltságot élveznek az ilyen közösség tagjai! Áldozatának a célja az volt, hogy megszentelje, magának külön válassza, megtisztítva azt ugyanúgy, ahogyan az egyes tagokat megtisztította Isten hirdetett Igéjének szellemi megtisztítása által, így a Gyülekezet alkalmas lett az ő isteni Szerelmeséhez, ahogyan Éva Ádámhoz, hogy megjelenjen dicsőségben, akin nincsen tisztátalan folt, vagy elcsúfító ránc, hanem olyan legyen, „mint egy férje számára felékesített menyasszony" (Jel 21,2).

„ Szeressétek, miképpen a Krisztus is szerette és Önmagát adta" (Ef 5,25).