Skip to main content

08.21 A tökéletes minta

OLVASNIVALÓ: 
Filippi 2,1-11

AZ ÖRÖM, amelyre az apostol vágyik (2. v.), az, hogy lássa az összhangot a filippi gyülekezetben, amelyet csak az 1. versben közölt négy megállapítás megvalósulása eredményezhet. Ha gondunk van arra, hogy vigasztalást vagy vonzást jelentsen az, hogy a Krisztusban vagyunk, akkor hasonlóan fogunk gondolkodni; a szeretet vigasztalásához ugyanazt a szeretetet kell mutatnunk; a Szellem közösségéhez egyetértésben kell élnünk; és az érzelmekhez és a könyörületességhez egyetértésben kell lennünk. A gyülekezeti egység csak úgy tartható fenn, ha fenntartjuk azokat az elveket, amelyek nem énközpontúak, hanem mély érdeklődést mutatnak mások iránt. A széthúzás és az elbizakodott gőg szemben áll ezzel az alapelvvel, és csak megosztottságot eredményez, de mások alázatos és önzetlen szolgálata az egység megmaradását eredményezi.

Ennek az elvnek a tökéletes megvalósulása maga az Úr az alászállásban (6-8. v.), és a Krisztushoz való erkölcsi hasonulás minden hívő emberben biztosítani fogja a gyülekezetben a teljes összhangot. Krisztus alászállása a dicsőség csúcspontjáról a kereszt szégyenéig és gyalázatáig szándékos és önkéntes volt azért, hogy másoknak áldást biztosítson. Amikor rabszolgai formát vett fel, az nem az isteni forma helyett volt, hanem azon felül, mert sohasem tette félre istenségét, sem pedig dicsőségét (Kol 1,15; 2,9). Emberekhez hasonlóvá lett, jelezve, hogy noha igazi emberré lett, több volt, mint ember; Isten volt. Azonban, noha az Istenség egész teljessége benne lakozott, amikor az emberek között járt, sohasem magasztalta fel önmagát, hanem megalázkodott, és engedelmeskedett mindhalálig. Halála - mégpedig a szégyenteljes kereszthalál - maga volt az engedelmesség cselekedete.

Az ilyen önmegtagadás mások örök áldásának érdekében tökéletes követni való példa a hívő ember számára. Figyeljük meg, hogy „az az indulat" (5. v.) olyan indulat, amely a figyelmét mások érdekére fordítja. Gondolkodásodban légy olyan, mint Krisztus, saját indulataid Krisztus indulatait tükrözzék. Egyedül ez szolgálja a gyülekezetben az összhangot.

Krisztus önként megüresítette és megalázta magát, de Isten felmagasztalta Őt a legmagasabb fenségre, dicsőségre és méltóságra. Mindazt felismerve, hogy kicsoda Jézus - a megvetett és elutasított Ember - felmagasztaltatásában, a hatalmas univerzum neki hódol majd, és elismeri az Ő mindenek feletti szuverenitását (9-11. v ).