A KOLOSSÉIAKHOZ írt levél értékét és fontosságát nem annak mérete jelenti, hanem azok a hatalmas igazságok, amelyek feltárulnak benne számunkra az Úr Jézus Krisztus személyével és munkájával kapcsolatban. Egy fiatal, első századi gyülekezethez írta ezeket a minden korhoz szóló igazságokat, és szükségünk van rá éppen annyira, mint nekik, hogy szembeszálljunk a Sátán hazugságaival és „tüzes nyilaival". Kolosséban megjelentek az „ártalmas farkasok" (ApCsel 20,29), akiket most a bebörtönzött Pál megemlít, akik megpróbáltak beszivárogni a kicsiny nyájba. Minden eretnekség arra törekszik, hogy Isten Fiának tekintélyét rombolja, és kisebbítse helyettesítő váltságművét.
Az ilyen alattomos tanítások ellen írja le az apostol pásztori gondossággal ezt a fennkölt krisztológiát, megállapítva végül Krisztus abszolút Istenségét áldozatának tökéletesen elegendő voltával együtt, hogy az megfeleljen Isten igazságos igényeinek, és megbékülést eredményezzen vele. A veszély egyrészt tanítási, másrészt gyakorlati jellegű volt (amit hiszel, befolyásolja azt, amit teszel). Ez a hamis tanítás később gnoszticizmusként lett ismeretes. Követői azt állították, hogy isteni titkok birtokában vannak, felsőfokú „ismeretekről" beszéltek, és filozófiai elképzeléseket tettek magukévá Krisztusról, amelyek száműzték Őt egy alantasabb helyzetbe, és az Isten és emberek közti közbenjárók végtelen sorát hozták létre. Az Úr tekintélyének rombolásából az a logikai végeredmény következik, hogy kevesebb bizodalmunk lehet abban, amit Ő elvégzett, és így az olyan kiegészítő ceremóniák, mint a körülmetélkedés, angyalimádat, szombatok és önmegtartóztatások bevezetésre kerültek. Ezek ugyanazok a dolgok, amelyek álruhát öltve ma is velünk vannak. Ahogyan Elizeus (Krisztus előképe) lisztje eltávolította „a halált a fazékból" (2Kir 4,38-41), a terméketlenséget pedig sóval gyógyította a próféta egy új agyagedényben (2,19-22), úgy a tanítási mérgek és erkölcsi rombolás, amelyet végeznek, hatástalanná tehetők Krisztus érdemének és munkájának megértésével.
A levél a következő felosztásban tanulmányozható:
1,1-13: Üdvözlet, köszöntések, ima, dicsőítés.
1,14-22: Krisztus - érdeme és munkája.
1,23-29: Pál - munkája.
2,1-23: Cél, intés, alkalmazás, felhasználás.
3,1-14: Feltámadás, elvettetés, megújulás.
3,15-4,18: Kapcsolatok és beszámolók.