Skip to main content

08.28 Krisztus tiköztetek

OLVASNIVALÓ: 
Kolossé 1,21-29

AZ ÚR Jézus Krisztus váltságművének hatása egyrészt óriási, másrészt maradandó, és messze túlterjed az emberiségen, a mennyei dolgokat is érintve (20. v., vö.: Zsid 9,23). Krisztus hatalmának érvényességi területe korlátlan, kiterjed „a mennyeiekre, földiekre és föld alatt valókra" (Fil 2,10). Az engesztelés a földiekre és a mennyeiekre korlátozódott (Kol 1,20), míg az evangelizálás az ég alatt levőkre vonatkozik (23. v.). Miközben nem egyedül mi képezzük Krisztus engesztelő művének célját, bizonyosan benne vagyunk. A kedves kifejezés, hogy „titeket is" (21. v.), számunkra helyet biztosít az Ő világában, hogy bevezessen bennünket a szentség és a szeretet helyzetébe.

A 20-29. vers témája a „megjelenés". Megbékélésünk eredményeképpen szentül és szeplőtlenül jelenünk meg Isten előtt. Pál leírja különleges elhívatását, mint evangélistáét, íróét és tanítóét, hogy megmutassa az igazságot az embereknek azért, hogy ők viszont szellemileg érettek lehessenek Krisztusban. A 24. versben példával szemlélteti, amire a 11. versben figyelmeztetett: „hosszútűrés örömmel". A Krisztus szenvedéseiben való részesedés (Fil 3,11) juttatta Pált a római börtönbe. Mégis távol attól, hogy elmerüljön az önsajnálatban, az apostol az írásos szolgálatra szánja magát a Szent Szellemtől ihletve, és a legsötétebb tapasztalatokból felragyogtatja az Újszövetség legnagyobb és leghatalmasabb igazságait, amelyek Krisztusra és az Ő Testére vonatkoznak. Az igazságnak ez a különleges szempontja volt Pálra bízva (lásd: Ef 3,1-9), mint az ő hozzájárulása Isten Igéjének teljessé tételéhez. Ma a Szentírás teljes kánonjával rendelkezünk, amely magában foglalja annak a titoknak a feltárását, „amely elrejtetett örök időktől fogva az Istenben" (Ef 3,9). A titkok a szentek számára ma már nyílt titkok, azok számára, akik beavatottak, mert a szenteknek megvan az a szellemi felkészültségük, hogy megértsék azokat (1Jn 2,20). Ez jelenti a szentek örökségét, mert számukra Isten ismertté akarja tenni szándékait. A 27. vers témája az a felemelő igazság, hogy a fenséges Krisztus a maga teljességében benne lakik a legalázatosabb hívőben is az Ő Szelleme által, és ezáltal biztosítja örök célját. Pál arra törekszik, hogy ezt a dicsőséges kijelentést alkalmazza annak eszközéül, hogy „minden embert" eljuttasson a szellemi érettségre.