Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Kolossé 4,2-18

PÁL MINDIG is tudatában volt a hatékony ima erejének, és miután biztosította a szenteket az őértük folyó „tusakodásáról" (3,1), most kéri, hogy ők is imádkozzanak érte. Nem személyes kiszabadulásával törődik, hanem azzal, hogy a Krisztusra vonatkozó igazságot szélesebb körben hirdessék, még akkor is, ha az esetleg az ő fogságának a meghosszabbodását jelenti.

A kolosséiak evangelizáló erőfeszítéseit jelzi az a négy tulajdonság, ami azokban az emberekben látható, akik gutaütött barátjukat az Úrhoz vitték (Mk 2,1-5). Ezek a tulajdonságok a bölcsesség, az alkalom megvétele, a kegyesség és a romlatlan beszéd (5-6. v.); ezek lényegesek a lelkek megnyeréséhez.

Ez az egyik utolsó levél, amelyet Pál keresztyén csoporthoz írt, és záró üdvözletében sok személyt említ meg név szerint, "Timóteust is beleértve (1,1). Tizenkét személy van összesen megemlítve, akik közül egyesek együtt szolgáltak Pállal a korai napoktól kezdve, és osztoztak veszélyes útjaiban. Pál munkatársai csoportként példázzák a 3,11 tanítását, mert zsidók és pogányok, szabadok és rabszolgák voltak. Közösségük Krisztussal felülemelte őket minden megkülönböztetésen, és egyesítette őket az Ő szolgálatában. Krisztus iránti hűségük és odaadásuk hatással van Pálra, és bizonyos értelemben a lista úgy tekinthető, mint Krisztus ítélőszékének előzetes bemutatása.

Mind Tikhikus, mind Onézimus „hűnek" van nevezve (7., 9. v.). Isten hűséges, és bízhatunk Őbenne; mi akkor vagyunk hűek, amikor Ő megbízhat bennünk az Ő szolgálatában, mint Pál esetében (1Tim 1,12).

Két evangélium szerzője van megemlítve, Márk és Lukács, és Lukács szerénységére jellemző, hogy Pálnak kell elmondania róla, hogy végzett orvos!

Tanulságos ellenpéldákkal szolgál Onézimus, Márk és Démás. Onézimus egykor haszontalan volt ura számára, most azonban hasznos mind Pálnak, mind Filemonnak (9. v., Filem 11). Márk jól indult, de szomorú visszaesést mutatott (ApCsel 12,25; 13,13). Mindenesetre helyreállt (10. v.; 2Tim 4,11). Ez bizonyára bátorítás mindenkinek, aki elbukott. Démás jól indult, és itt úgy tűnik, jól is folytatja. Mégis rosszul fogja befejezni, elhagyva az apostolt a szükség órájában (2Tim 4,10). Ő komoly figyelmeztetést jelent az önelégültség ellen.