Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Tesszalonika 5,1-11

PÁL MOST egy további nehézséggel foglalkozik; ez a második eljövetellel függ össze, éspedig annak időrendjével. Ezzel kapcsolatban nyilván Timóteusnak tettek fel kérdést a tesszalonikaiak, aki ezután beszámolt róla Pálnak. Tehát az Úr napjának eljövetelével foglalkozik ebben az igeszakaszban, nem magával az Úr napjával. A Gyülekezet elragadtatása nem témája az ószövetségi kijelenésnek, mert ez azokban az időkben titok volt (1Kor 15,51). Azonban az Úr napja ki volt jelentve az Ószövetségben is: Ézs 2,12; 13,9-11; Jóéi 1,15; Ám 5,18; Sof 1,14. A kifejezés úgy jelenik meg, hogy magában foglal mind ítéletet (nyomorúságot), mind áldást (Ezeréves Birodalom), amikor Isten közvetlenül beavatkozik a világ dolgaiba. A nagy nyomorúságot, majd utána az Ezeréves Birodalmat az ezeket megelőző elragadtatás vezeti be.

Az Úr napja úgy jön majd el, „mint a tolvaj éjjel" (5,2). Ahogyan a tolvaj eljövetele váratlan, azokat, akikhez a tolvaj jön, váratlanul éri. Így, amikor majd a világ biztonságban érzi magát békés elképzeléseiben, akkor jön el biztosan és gyors rombolással (5,3), mert az a nap nagy szétválasztást végez a világosság és a sötétség gyermekei között.

Csak a hívők a világosság gyermekei, és őket figyelmezteti, hogy vigyázzanak és legyenek józanok (5,6-8), vagyis ébereknek kell lenniük, jól kiegyensúlyozott gondolkodásmóddal. Pál figyelmezteti őket, hogy a józanság fenntartásához vegyék fel a hit és szeretet mellvértjét és az „üdvösség reménységének" sisakját (5,8). A hit, a remény és a szeretet teszi képessé a keresztyént, hogy józan legyen és harcolja a szellemi harcot. Ez magában foglalja, hogy fegyverzetben legyenek és mindig készen a szellemi támadásra, mert hátul nincs páncélburkolat. Ezért a keresztyének sohasem fordulhatnak vissza a megtérés előtti bűnökhöz.

„Az üdvösség reménysége" azt jelenti, hogy üdvözülni fogunk. Az üdvösség csak a bűn teljes eltávolításával lesz teljes, amikor az Úr színe előtt állunk majd (2Kor 1,10). Isten kiválasztott bennünket, hogy Fiának halála által üdvösséget és ne haragot örököljünk. Készségesen el kell fogadnunk, hogy üdvösségünkben minden Istenen áll; Ő „választott ki" minket. így fogunk megmenekülni a haragtól, amely az Úr napján bekövetkezik, és ennek a reménységnek kell vigasztalnia és tanítania addig is minden hívőt (5,11).