Skip to main content

09.10 Bevezetés a Tesszalonikai 2. levélhez

OLVASNIVALÓ: 
2Tesszalonika

PÁL a második levelet a tesszalonikaiakhoz Korintusból írta, körülbelül egy évvel az első levél megírása után. Bár a kritikusok arra törekedtek, hogy a két levél stílusában és taralmában mutatkozó különbségeket hangsúlyozzák, sokkal több olyan bizonyíték van, ami azt jelzi, hogy mindkettő a pogányok apostolának munkája. Szembetűnő hasonlóság van mindkettőnél a kezdő üdvözlésekben - mindkettő köszöntést tartalmaz Páltól, Szilvánusztól és Tlmóteustól, akik munkatársai voltak az evangélium ügyében. A levelet a következőképpen lehet felosztani:

  • Köszöntések és hálaadások, 1,1-4
  • A közelgő ítélet, 1,5-10
  • Imádság betöltésért, 1,11-12
  • A törvénytipró megjelenése, 2,1-12
  • Vigasztaló szavak és imádság, 2,13-3,5
  • Foglalkozás a rendetlenséggel, 3,6-15
  • Befejezés és áldás, 3,16-18

A levélnek három fő gondolata van.

Vigasztalás. A csapások légköre, amelyben a tesszalonikai gyülekezet megszületett, úgy látszik, nem csökkent - inkább még erősödött. Szenvedéseik között Pál igyekezett megnyugtatni őket az ítélet végső eseményeinek fényében (1,7). Magának Istennek a vigasztalására bízza őket (2,16-17), és azt kívánja, hogy a békesség Ura adjon nekik „mindenkor, minden tekintetben békességet" (3,16). A levelet arra szánta, hogy bekötözze a szenvedők sebét.

Helyreigazítás. Voltak problémák a tesszalonikai gyülekezetben, amelyekkel foglalkoznia kellett. Valakik írtak nekik, mintha az apostoltól származna az írás, hogy megtévesszék őket (2,2.15; 3,17). Széltében-hosszában terjedtek olyan tanítások, amelyek azt sugallták, hogy Krisztus eljövetele már megtörtént, és az Úr napja már folyamatban van. A 2,1-12 elsősorban ezzel foglalkozik. Voltak minden lében kanál, rendetlenül élő testvérek, akik nem azok szerint a hagyományok szerint jártak, amelyeket tanultak. Ezeket kerüljék el (3,6-15).

Megerősítés. A levél bátorítás a hívők számára, hogy folytassák azokat a dolgokat, amelyeket az apostoltól tanultak. Álljanak szilárdan, és tartsák meg azokat a hagyományokat, amelyeket kaptak (2,15). A levél tehát azt a célt szolgálja, hogy megszilárdítsa az egészséges, növekvő gyülekezetét az Úr dolgaiban.