Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
2Tesszalonika 1,1-12

PÁL APOSTOL megírta második levelét a tesszalonikai szenteknek. Szolgáló társaival együtt melegen üdvözölte azokat, akik kedvesek voltak neki a Krisztusban. „Istenben, a mi Atyánkban és az Úr Jézus Krisztusban" voltak. Ez nem jelentőség nélküli. Voltak, akik rossz szándékkal írtak nekik, azt állítva, hogy leveleik Páltól származnak (2,2). A tesszalonikaiak ezt a levelet nyugodtan valódinak fogadták el. Milyen tapintatosan foglalkozik az apostol megtértjeinek problémáival. Bölcs pásztor volt - méltó a követésre.

Három fő szempont van, amelyeket Pál ebben a fejezetben érintett.

  • Kifejezte örömét a hívők szellemi növekedéséért és fejlődéséért (3-4. v.). Ez igazi gondoskodás volt a nyájról. Ahol csak tudott, hálát adott az előrehaladásért. A növekvő hit, a bővölködő szeretet, az üldözésben mutatott türelem és kitartás mind azt bizonyította, hogy Isten alapos munkát végzett ezekben a valamikor pogány emberekben. De a szellemi pásztorolás és gondoskodás maradandó gyümölcsöt hoz majd. Pál nem csak elégedett volt a megtértekkel. Hálát is adott a növekvő gyülekezetért.
  • Az apostol arra törekedett, hogy vigasztalja a szenvedő hívőket Isten szándékának feltárásával (5-10. v.). Szenvedéseik részei voltak Isten igazságos útjának. Számukra ez bizonyíték volt arra, hogy méltóak az Isten királyságában való részvételre. Az Úr Jézus megjelenése dicsőségben: ez Isten végcélja. Azoknak, akik nem engedelmeskedtek az evangéliumnak, ez az esemény romlást hoz majd. De azon a napon azért is jön, hogy csodálják szentjeiben. Figyeljük meg a két fokozatot Krisztus eljövetelében: értük (1Tesz 4), velük (2Tesz 1). Örvendezhetünk Isten csalhatatlan terveinek.
  • Pál végül biztosította a hívőket szüntelen tartó imádságáról. Ez feltárta jelenlegi aggódását értük. Látni kívánta hitük kezdeti munkájának kiteljesedését Isten hatalma által. Az nem volt elegendő, hogy a jövőben látható legyen bennük Jézus megdicsőülése; azért imádkozott, hogy az Úr Jézus neve még e földi életükben dicsőüljön meg bennük. Így látható lesz, hogy méltók Isten elhívására. Milyen fontos az imádkozás Isten munkájának folyamatos növekedéséhez a hívőkben!