A FEJEZET azzal kezdődik, hogy az apostol megtértjeinek imaközösségéért kiált Az 1-5. versben éreznünk kell a szoros személyes kötődést Pál és a tesszalonikai szentek között. „Imádkozzatok értünk", kérte őket. Két dologban volt erre szüksége. Először, hogy az Ige terjedjen. Aztán, hogy a gonosz és esztelen emberek tervei meghiúsuljanak. Ez nem nagy kérés volt az apostoltól, aki olyan buzgón és fáradhatatlanul hordozta imában az általa megtérítetteket. Azok, akik ellenálltak, nem voltak hívők. Ez nem azt jelenti, hogy hűtlenek lettek; ők sohasem kapták meg a hitet. Nem engedelmeskedtek az evangéliumnak. Milyen sokat jelentett a kölcsönös imádság ebben a helyzetben!
Pálnak nem volt kétsége a hívők hűségéről. Biztos volt benne, hogy engedelmeskedni fognak parancsainak, és szavai szerint cselekszenek majd. Bizonyára felmelegítette a szívét, hogy számíthatott arra, hogy hűek maradnak nemcsak hozzá, hanem az Úrhoz is. Utalhatunk itt az Isten hűséges szentjeiért végzett imádkozás nagy szükségére. Jobban szükségük van támogatásra a kegyelem trónusa előtt, mint ahogyan el tudjuk képzelni. Az odaszentelt imádság nélkülözhetetlen.
Ahogyan az apostol levelének befejezéséhez közeledett, egy komoly parancsot kellett adnia. Voltak hívők, akik rendetlenül éltek. Ezek célt tévesztett hajókhoz hasonlóan veszélyt jelentettek azokra, akik arra törekedtek, hogy helyesen járjanak az Úr előtt. Figyeljük meg a 7. vers erejét. Nos, Pál sokszor felhívta a figyelmet saját példájára a helyes magatartást illetően. Milyen fontos a helyes példa! Az egészséges tanítást mindig támogatnia kell a gyakorlati életnek. Azokból, akik zavart okoztak, mindenbe beleavatkoztak, hiányzott a kitartó szorgalom. Ez a magatartás talán az Úr eljövetele igazságának hibás megközelítésével keletkezett. Ha így volt, az nagyon szomorú. Vannak idők, amikor a hívők közötti rossz befolyásokat kerülni kell. Azonban ebben az elkerülésben ne ellenséges indulat, hanem testvéri szeretet legyen.
A levél befejezése valóban gyönyörű. Pál Krisztus türelméről beszél (5. v.). Most a szenteket a békesség Urához irányítja, hogy Ő adjon nekik mindenkor, minden körülmények között békességet (16. v.); (a Magyar Bibliatanács fordítása, 1995). A levél tanításának fényében ezek megnyugtató értékek, hogy ismerjük és élvezzük azokat. Pál a záró köszöntést a saját kezével írta.