Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
1Timóteus 1,12-20

MIUTÁN PÁL beszélt a boldog Isten dicsőségének evangéliumáról, amely rá van bízva, most kifejezi mélységes háláját Istennek azért a mérhetetlen kiváltságért, hogy őt hűségesnek tekintette, és kijelölte erre a szent szolgálatra, és Urunk Jézus Krisztus által belsőleg megerősítette erre a hatalmas megbízatásra. Ez még inkább meglepő, figyelembe véve saját hátterét és tevékenységét - istenkáromló volt, kegyetlen buzgóságot gyakorolt, hogy kiirtsa a keresztyéneket; ezt az új vallást növekvő fenyegetésnek tekintette atyáinak zsidó hitére. Őszintén cselekedett, jóllehet tudatlanul és hitetlenül. De most magasztalja Isten irgalmát és kegyelmét, amely bőségesen megnyilvánult iránta, aki tettetés nélkül nevezi magát „a bűnösök közül elsőnek". Ebből az következik, hogy senki sem annyira gonosz vagy bűnös, hogy Isten kegyelme el ne érje, és ne üdvözítse. Pál tehát azt állítja, hogy az a megállapítás, hogy „Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy megtartsa a bűnösöket", teljesen megbízható, és mindenki részéről érdemes az elfogadásra (15. v.).

Pál irgalmat nyert, nemcsak azért, hogy ő megmeneküljön, hanem azért is, hogy példa legyen („vázlatrajz"), bemutatva Krisztus hosszútűrését „azoknak, akik majd hisznek Őbenne az örök életre". Ez arra buzdítja Pált, hogy önként dicsőítse ennek az „oly nagy üdvösségnek" a Szerzőjét: „Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen" (17. v.).

A18. versben említett „parancsolat" a 3. és 5. vershez kapcsolódik, és annak végrehajtása valójában szellemi harcba vonja be Timóteust, mert sátáni ellenállással fog találkozni. Hogy győztes hadjáratot vezethessen, ahhoz szükséges jellemvonás az Isten felé irányuló szilárd hit, és a jó lelkiismeret önmaga felé. Ezek nélkül - figyelmeztet Pál - vereség és szerencsétlenség következne, mint Himenéus és Alexander esetében.

Ma is ez a helyzet a keresztyén embernél, hogy az Isten felé irányuló szilárd hit és a jó lelkiismeret döntő tényező, ha el akarja kerülni az erkölcsi hajótörést, és ha biztosítani szeretné a szellemi győzelmet.