Skip to main content

09.18 Felügyelet a gyülekezetben

OLVASNIVALÓ: 
1Timóteus 3,1-13

A 3. FEJEZET Isten házának témáját vezeti be. Magatartásunknak Isten házában, a gyülekezetben meg kell felelnie azoknak az erkölcsi és szellemi jellegzetességeknek, amelyek illőek Isten e földi lakhelyének szentségéhez. Ebben a mai igeszakaszban nemcsak az Isten házában való magatartás, hanem a ház felügyelete a téma. Isten háza a Gyülekezet előképe, ami azt hangsúlyozza, hogy ez az a szféra, ahol Isten uralkodik. Ez az Ő háza; és elvárja, hogy akaratának engedelmeskedjenek, és az Ő rendjét saját házában betartsák. A kérdés a következő: Isten szerint tesszük-e a dolgokat az Ő házában?

Emberi szinten a felügyeletnek és a rend megőrzésének felelőssége Isten házában a püspökök („felvigyázók") és a diakónusok („szolgák") kezére van bízva. Először a felvigyázók jellemzői és minősítései vannak felsorolva (1-7. v.), majd pedig a diakónusoké („szolgáké") a 8-13. versben. A felvigyázók alapfunkciója az, hogy gondot viseljenek „az Isten egyházára" (5. v.): felügyeljenek, vezessenek, foglalkozzanak a helyi gyülekezet erkölcsi irányításával, ahol közösségben vannak. Két kifejezést használ a Szentírás ezeknek az embereknek a megjelölésére. Itt úgy nevezi őket, hogy „püspökök'’ (episcopus, felvigyázó), és ez a szó a funkciójukat jelöli. Más helyeken „véneknek" (presbiter) nevezi őket, a személyükre és szellemi érettségükre, tapasztaltságukra és bölcsességükre célozva. A felvigyázó megbízólevele a következőképpen összegezhető: képesség, érettség, becsületesség, erkölcsösség, józanság, meggyőző képesség és vendégszeretet.

A diakónusok munkája más jellegű. Inkább materiális, mint szellemi természetű, a gyülekezet időleges ügyeivel függ össze; és miközben a diakónusok minősítései nagyon hasonlóak a felvigyázókéhoz, azok nem teljesen ilyen magas szintűek. Az ő esetükben az, hogy „tanításra alkalmatos", nem megkívánt feltétel.

Fontos megfigyelni, hogy mind a felvigyázók, mind a diakónusok megbízatása helyi, vagyis felelősségük azokra a gyülekezetekre korlátozódik, amelyekhez egyénileg tartoznak.

Ennek gyakorlati alkalmazása mindnyájunkra vonatkozóan egyértelmű: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak" (Zsid 13,17).